Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Gyulai Ferenc: A honfoglaló magyarság gabonatermesztése I.

toíttak (latinul „libertinus", magyarul „ügy"). A XII. századtól mind több külföldi telepes („hospes", azaz „vendég") érkezett. A XIII. századtól a nyomásos gazdálkodás elterjedésével, a paraszti munka termelékenységének növekedésével a mezőgazdasági munkát végző rétegek egységes szabad költözésű, munka-, termény- és pénzjáradékkal tartozó paraszti osztályba olvadtak össze, felvéve a szabadon szolgálók „jobbágy" nevét.

45 A földművelés elterjedése kitűnik I. István király törvényeiből, egykori alapítóleveleinkből, így az 1055-ből származó Tihanyi apátság alapítóleveléből is. Ennek szövegében szereplő, elajándékozott családok foglalkozásából merész, de szerintünk reális következtetések születtek: ,,az arányok jellemzők lehetnek a termelési ágak megoszlására: az ősi halászatra 10, az állattenyésztésre 15, az intenzív munkát kívánó föld- és szőlőművelésre pedig 80 család esik".

40 Meghatározó volt a prédiumok jelenléte. A prédium egyaránt jelentette a pusztát, a földesúri majorságot és a jobbágyfalut is. SZABÖ István szerint a mezőgazdasági termelés ebben a szolgafaluban, a jobbágygazdálkodás keretén belül folyt, s a „prédium alatt forrásainkban a XI—XIII. századokban .. . egyformán értették mind tárgyszerűen magát a települést, a telepet az épületekkel, mind azt a hozzá tartozó határral együtt, vagyis a földet mindenestül, ami azon volt. Amellett a piédiumban olykor érezhetően az üzem-nek, a gazdálkodás szerkezeti egységének a tartalma nyert hangsúlyt . .. . A prédium alatt elsősorban mintegy szűkebb értelmezéssel — magát ezt a telepet, a földesúri üzem települését értették".

47 GAÁL László két féle falu között tesz különbséget; a prédiumban a földesúr rabszolgákkal

48 dolgoztatott. A szolgafaluban viszont nem kifejezetten földművelők éltek, hanem jobbágyokra emlékeztető kézművesek, mint pl. kovácsok, ök természetesen kevésbé foglalkoztak földműveléssel.

49 GAÁL László szerint a jobbágygazdálkodás alapja a telek (jobbágytelek) volt. A jobbágyfalu a telkeken élő földművesek települése volt.

50 A „telek" kifejezés GYÖRFFY György által bizonyított értelmezése viszont szűkíti ez esetben a kört; azt a „telek"-részt jelenti, amelyet az előző évben az állatok révén közvetlenül trágyáztattak, majd felszántottak. Tehát a váltó gazdálkodás mellett az éppen megművelésre előkészített, illetve már fel is szántott területet. 45 GUNST P.—LÖKÖS L. 1982. 49—50. m VÁCZY P. 1958. 307. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a föld- és szőlőművelést folytatók végezték a háziiparszerű termelést is. 17 SZABÓ I. 1963. 15. 48 A „rabszolga"-tartás azonban még máig sincs bizonyítva. V. ö.: a 44. sz. jegyzetben elmondottakkal. 49 GAÁL L. 1978. 4L 50

1. m. 42. A kérdés közel sem ilyen egyszerű. A „telek", pontosabban a „jobbágytelek" több értelmű kifejezés. Elsősorban jelentette azt a földbirtokrészt, amelyet valamely család megművelt a hűbéri termelési viszonyok keretében. Másrészt, s egyúttal azonban valamely helységben és birtokon belül a jobbágygazdaság területének nagyságát is jelentette. Erre utalnak az „egész-telkes-, fél-telkes jobbágy" stb. kifejezések.