Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Gyulai Ferenc: A honfoglaló magyarság gabonatermesztése I.
Más területi megkülönböztetés is volt. Ennek azonban nem földtulajdon-jogi alapja, hanem gazdasági, munkaszervezési alapja volt. Ezt „ekealjá-nak" nevezték, ami kb. 50 ha területet jelentett. Ugyanis ekkora volt az a terület, amelyet a váltógazdálkodás mellett 1 db ekével folyamatosan meg tudtak művelni. 51 A XI—XII. században kétféle ekét használtak. Erre utal az oklevelek azon leírása, amely szerint az eke (aratrum) elé hol 8—10 ökröt, hol 2—4 igavonó barmot fogtak. 52 A középkori falusi földközösségekben a föld használata eleinte nem volt korlátozva, mivel általában bőségesen állt rendelkezésre. A lakosság növekedésével a közös földet annyi részre osztották, ahány tagja volt a közösségnek. Ezeket azután sorshúzással („nyílvonás", vagy „nyílhúzas") osztották ki. A „füvönosztás" kifejezés szintén a közös föld használatra való kiosztásával kapcsolatos. 53 FÖLDES László néprajzi analógiája szerint még 1750 táján is Balmazújvárosban ily módon gazdálkodtak a földdel: ..minden esztendőben gyepet osztottak, melyet elsősorban kölessel, annakutána búzával, árpával minden gazda addig vetett, míg megtermetté az életet, annakutána pedig kaszálta minden ember a maga földjét, míg meggyepesedett". 5,1 GYÖRFFY György megkísérli rekonstruálni az Árpád-kori falvak mezőgazdaságát: „az állatot a téli szálláshelyről a telekről kihajtják a közeli zsendülő fűre: a telket .. . felszántják és gabonával bevetik, majd a közösség apraja—nagyja kivonul a távolabbi legelőkre . .. gabonaérés idejére, július elejére térnek vissza a faluhoz .. . aratás és a szérűbe való behordás után a tarlóba vagy egy másik telekbe vetik a kölest . . . majd az állatokat a férfinép újra kihajtja a távolabbi füvekre". 55 A XI—XII. század temetőiben számos munkaeszközt (sarló, kasza, kapa. malomkő töredékek, ásópapucs, nádvágó, béklyó, iga stb.) találni. 56 Ujabb értelmezés szerint a Kálmán-kori II. zsinat határozatának egyik pontja, amely kimondja, hogy a falu térjen vissza a templom mellé, nem a rideg állattartással kapcsolatos szállásváltást jelenti, hanem csak parlagváltást. Azaz a föld kimerülése miatt a teljes falu elköltözését. 57 51 GUNST P.—LÖKÖS L. 1982. 47. 52 GYÖRFFY GY. 1977. 417. A befogott vonóerők száma azonban jelentheti a szántás jellegét is. Ti. azt, hogy ugart törtek-e fel, vagy sem; hogy milyen talajon folyt a munka (kötött vályog, vagy homok); ill. első szántás, vagy második- vagy harmadik szántás volt-e (ami a gyomnövények elleni küzdelem fő eszköze volt)? 53 SZABÓ I. 1969. 70.; CSŐRE P. 1980. 80—81. 54 FÖLDES L. 1983. 340. 55 GYÖRFFY GY. 1977. 413. A nomád életforma továbbélésére alapított elképzelésében nem kapunk választ arra pl., hogy a tenyészidő korábbi szakaszában beérő terméseket (pl. hüvelyesek, gyümölcsök) kik és hogyan fogyasztották. 56 HAJDŰ P.—KRISTÓ GY.—RÓNA-TAS A. 1976. 135. A mezőgazdasági eszközök előfordulása sírokban függ a temetkezési rítusoktól, a népességtől, a rokonságtól, de az illető eszköz értékétől és a család gazdasági helyzetétől is. Vannak olyan korok és népességek, akik elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak, de mégsem tettek mezőgazdasági eszközöket és állatcsontokat a halott mellé. 57 KRISTÓ GY. 1984. 1016.
