Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Gyulai Ferenc: A honfoglaló magyarság gabonatermesztése I.

A magyarság a Kárpát-medencébe érkezésekor az avarokon kívül több keleti eredetű néptöredéket talált. GYÖRFFY György így foglalja össze: „az itt talált és évszázadokon át összeötvöződött gepida—avar—szláv—bolgár társadalom maradványa maga sem lehetett egységes; az alföldi síkokon félnomád életmód tehető fel míg az az erdős domb- és hegyvidéken kisállattenyésztő— irtásos földműves termelés folyt".

0 A „félnomád" jelzőt ebben a vonatkozásban azonban túlzásnak tartjuk. Az Alföld ebben az időben ugyanis még nem volt sivár, erdő nélküli terület. Bár nem régészeti—növénytani feladat az ethnikai kép megfigyelése, az említett összetevők csak az Alföld egyik részére vonatkozhatnak, s ott sem kizárólagosak. A GYÖRFFY György által említett néptöredékek közül mind létszámban, mind földművelő kultúráját tekintve legjelentősebbnek a szlávokat tartják a régészeti szakirodalomban. Feltételezik, hogy azok három hullámban települtek be; először a VI. század harmadik évtizedében a Dunántúl, Erdély és Bánát vidékére, másodszor az avar bevándorlás idején, s végül 680 körül.

7 A bevándorlók és a helyi lakosság aránya azonban mindmáig tisztázatlan. Szerintünk azonban az is tisztázatlan kérdés, hogy milyen ismereteket és szaporítóanyagot hoztak a betelepülők magukkal. A földművelő és állattenyésztő szlávok előbb az Avar kaganátus keretén belül, majd annak összeomlása után — a kultúrában és nyelvben egymástól eltérő szlávság — kiterjedt területen élte meg a honfoglalást. A IX.—X. századi temetők tanúsága szerint a magyarság nem űzte el a meghódított szlávságot. ERDÉLYI István feltételezi, hogy a magyarság tőlük sok terméket kapott, így gabonát és hüvelyeseket is.

8 Éppen a fejlődő archaeobotanikai kutatás hivatott arra hogy ezt megerősítse, vagy elvesse. GYÖRFFY György szerint a szlávok állandó falvakban éltek. Mivel sertéstenyésztéssel is foglalkoztak, ezért inkább erdős dombvidékek, mocsári tölgyesek közelében telepedtek le. Az új földeket égetéses irtással vették használatba.

9 Nem fogadhatjuk viszont el tőle azt, hogy a sertések által elhullajtott trágya

10 annyira tönkretette volna a talajt,

11 hogy emiatt a földművelő lakosság elköltözésre kényszerült.

12 Biztosra vehető, hogy az itt élő szlávok nem trágyázták földjeiket.

13 Az 6 GYÖRFFY GY. 1977. 405. 7 ERDÉLYI I. 1982. 120. 8

I. m. 121. 9 GYÖRFFY GY. 1977. 422. 10 A trágya mennyisépe és minősége nagymértékben függ az állatfajtól, annak korától, egészségi állapotától, az elfogyasztott tápanyagtól, a tartási- és takarmányozási körülményektől. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a sertés ürüléke a szarvasmarháéhoz hasonló, azaz alacsony a nitrogén tartalma, lassan bomlik el és kevésbé meiegszik (LÖRINCZ J. 1978. 60—63.). A nyers ürüléket ritkán használják trágyázásra. Megvárják, amíg „beérik". Ennek ideje változó, 3— 4 hónapot vesz általában igénybe (SIPOS G. 1964. 148.). 11 Napjainkban módszeresen használják a sertés hígtrágyát homogenizálás után mosóvízzel, vagy anélkül kiöntözésre. Mérések szerint 1 ha szántóföldre 13—18 sertés hígtrágyája juttatható ki. Természetesen kerülni kell a foltos szétterítést, mert az növény- és talajpusztulást okozhat (LÖRINCZ J. 1978. 72.). 12 GYÖRFFY GY. 1977. 422. 13 A trágyázott földekre („in pingui terra") vonatkozó első írásos feljegyzések csak a XIII. század elejéről valók (GAÁL L. 1978. 37—38.).