Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok II. (A Kárpát-medence IX—X. századi régészeti kutatásának vázlata és fő kérdései)
szinte az egész keleti frank birodalom anyagi kultúrája lecsapódott e kis területen, ami ugyanakkor hallatlan lehetőségeket is nyújt ahhoz, hogy a különböző kultúrák kronológiai problémáit megoldjuk, s tisztázzuk azt is, menynyire köthető népességhez egy-egy kultúra leletanyaga, s mennyire esetleg csak bizonyos társadalmi rétegekhez. Még tarkábbá válik az eddig felvázolt kép, ha a mosaburgi településagglomeráció tágabb körzetébe tekintünk. Pókaszepetken, 70 Nagypáliban, 71 Söjtör—Petőfi utcában, 72 és Zalakomár—Lesvári dűlőben' 3 és valószínűleg Keszthely—Városi temetőben 7 '' is urnás és szórt hamvasztásos ritusú temetők ill. sírok kerültek elő, amelyeket a bennük talált kevés tárgy (dinnyemag-, arnfóraalakú és többtagú rúdgyöngyök, köpüs, szakállas nyílhegyek, sarló és vaskések), továbbá a síredények és umák formája, ill. a sírok sztratigráfiai helyzete (pl. Pókaszepetken és Zalakomár—Lesvári dűlőben) alapján a VIII század végére—IX. század első felére lehet keltezni. A hamvasztásos rítus szerint eltemetettek etnikai hovatartozása felett ma még vita van : egyesek a nyugati szlávokhoz 7 '', mások a bolgárok elől elmenekült délszláv törzsekhez — timocsánok, abodriták —, 7ci kötik ezt a népességet; a Zalakomárban legutóbb feltárt VII. századi hamvasztásos sírok azonban térben és időben is kibővítik ezt a problémát és a IX. századi hamvasztásos sírok esetében a helyi folytonosság kérdését vetik fel. A zalakomári és söjtöri temetők csontvázas sírjaiban lelt tárgyak (főként a késő avarkori szokványos leletekkel együtt talált nagyszámú és sokféle nyugati eredetű — és kisebb részben déli kapcsolatú — ékszer, használati tárgy és fegyver) a IX. század első felének kulturális kapcsolataiba engednek bepillantást 77 és részben magyarázatul is szolgálnak arra, miért e tájat választotta Pribina székhelye kiépítésére. Ha még tágabb körzetbe tekintünk ki — nagyjából a Pribinára és Kocelre bízott, majd később nekik adományozott területre —, azaz a Dél-Dunántúlra és a Dráva—Száva közére, részben a már megismert kulturális jelenségekkel találkozhatunk. A zalakomári, söjtöri temetőkkel nagyjából egyidős temetők ill. temetőrészletek kerültek napvilágra Somogy 78 és Baranya 79 megyékben továbbá a Dráva—Száva közén: 80 70 CS. SÓS. Á.: Jelentés a pókaszepetki ásatásokról. ArchÉrt 100 (1973) 66—76. 71 MÜLLER, R.: IX. századi sírok Nagypáliból. Zalai Gyűjt. 8 (1978) 31—45. 72 1984-ben tártuk fel a temetőt. Közöletlen. 73 SZŐKE, B. M.—VÁNDOR, L.: 8.-9. századi birituális temető Zalakomár határában. Zalai Gyűjt. 18 (1983) 69—86. "''Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás. Irta: BA_ KAY K., KALICZ, N. és SÁGI K., Budapest, 1966. 21/48. lelőhely. 10 CS. SÓS, Á.: Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert. Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte 22. München, 1973. 84—100.; UÖ.: Jelentés a pókaszepetki ásatásokról. ArchÉrt 100 (1973) 66—76.; MÜLLER, R.: IX. századi sírok Nagypáliból. Zalai Gyűjt. 8 (1978) 41. 76 BÓNA, L: Opponensi vélemény Cs. Sós Á.: A Dunántúl IX. századi szláv népessége c. kandidátusi értekezéséről. ArchÉrt 95 (1968) 115—120. 77 SZŐKE, B. M.—VÁNDOR, L.: i. m. (1983). 78 GARAM, É.: Későavar sírok Kapospuláról. FolArch 22 (1972) 97—103.; SZIMONOVA, E. : Novyj mogil'nik pozdnjeavarskogo vremeni v oblasti áomod'. SovArh 1976. 261—266.; GARAM, Ë.: A bocsi késő avarkori lelet és kora. ArchÉrt 108 (1981) 34—51.
