Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok II. (A Kárpát-medence IX—X. századi régészeti kutatásának vázlata és fő kérdései)
A férfi sírokban viszonylag gyakran bukkantak a régészek fegyverre, sarkantyúra. A karoling típusú kardok (a dalmáciai példányok közül csak egynek állapítható meg a típusa: Petersen H típus, mely a IX. század első felére keltezhető), 32 saxok (sohasem Langsax-okü — ezek 20—40 cm közötti hosszúságúak csak), lándzsák (néha szárnyas lándzsák) és köpüs, szakállas nyílhegyek alkotják a fegyverzetet. E fegyverek társaságában lelhetők fel a négyszögletes vagy félköríves lemez-szíjszorítós sarkantyúk, vagy az erre a vidékre különösen jellemző bújtatófüllel ellátott és madáralakú szíjvégekkel felszerelt sarkantyúk. Ez utóbbiak keltezése körül vita keletkezett, mivel Biskupija—Crkvina, Máriatemplom mellett több sírban is V. Konstantinos Kopronymos (741—775) arany solidusával együtt találtak rájuk. Ezért Z. Vinski és L. Karaman a VIII. század végére keltezte őket; J. Werner (valószínűleg a Zalavárott napvilágra került hasonló példányok is hatással voltak már rá) „feljebb" húzta a keltezést, és a 9. század első felére keltezte e leleletcsoportot, melyet „Biskupija—Crkvina horizont"—nak nevezett el. 33 Ezt a sarkantyú típust azonban — főként mivel Zalavár térségében újabbak is előkerültek olyan leletkörnyezetben, ami a korai keltezést kizárja 34 — úgy tűnik, nem lehet a IX. század közepénél, második felénél korábbra keltezni, 35 amiként a Trilj-i női sír szőlőfürtös függője sem keltezhető a VIII. század második felére 36 csak azért, mert ebben a sírban is V. Konstantinos Kopronymos egy érmére találtak. A sírok leletanyagából említésre méltók még a kétoldalas csontfésűk és a csont tütartók (utóbbiak minden bizonnyal avar hatásra jelentek meg itt is), továbbá azok az agancsból készített „sótartók", melyek egyik oldalára életfa két oldalán álló „szarv-maszkos lovak" rajzát karcolták be. Ezeket tévesen a IX. század elején az avarok ellen vezetett hadjáratokban szerzett hadizsákmánynak értelmezik, mivel hasonló „sótartók" a Kárpát-medencéből ismertek. 37 Az ezzel a jellegzetes ábrával díszített analóg példányok azonban annyira jellegzetesen a IX. század második felére, sőt végére keltezhető temetőkből kerültek elő, hogy elterjedésükre semmiképpen nem lehet magyarázat a fent ismertetett. 38 Végül érdemes még megemlíteni, hogy a sírokban gyakoriak a korongolt, kissé nyomott gömbalakú, erősen kihajló peremű, díszítetlen vagy alig díszí32 BELOSEVIC, J.: Materijalna kultúra hrvata od VII do IX stoljeca. Zagreb, 1980. 99—101. ^WERNER, J. : Zur Zeitstellung der altkroatischen Grabfunde von Biskupija — Crkvina (Marienkirche). Schild von Steier 15—16. (1978—79). (Festschrift Modrijan) 227—237. 34 ld. a „Zalavár és környéke" c. fejezetet később. 35 SÓS, Á.: Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. ArchHung 41 (1963) 62. ^JELOVINA, D. i. m. (1976) 113.; HRUBY, V.: Staré Mésto, velkomoravské pohfebisté „Na valach" MonArch 3 (1955) 229.; BÁLINT, CS.: A magyarság és az ún. Bielo—brdoi kultúra. Cumania 4 (1976) 238. 37 BELOSEVIC, J.: Materijalna kultúra hrvata od VII do IX. stoljeca. Zagreb, 1980. 125—128. 38 az ábrázolás ikonográfiái hátteréről ld. SZŐKE B. M.: Zur Problematik des Bestattungsritus mit verstümmelten Rinderschädel des Typs von Sopronkőhida. ActaArchHung 31 (1979) 96—103.
