Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Bilkei Irén: Adatok Csák Árpád munkásságához
részét a második világháború utolsó napjaiban vonatra rakták, hogy Nyugatra szállítsák. A vonatot a zalaegerszegi vasútállomáson találat érte és a muzeális anyag megsemmisült. 17 Az új majori temető leleteiből is csak néhány darab maradt meg, amit a múzeumban hagytak. 18 A temető áttekintéséhez Csák Árpádnak a Balatoni Múzeum Adattárában megtalálható egykorú rajzait, fényképfelvételeit, a Keszthelyi Hírlapban megjelent ásatási beszámolóit és a Csák-gyűjtemény pontosan vezetett leltárkönyvét — amiben rajzok is vannak — lehetett felhasználni. Az ásatásra és leletanyagára lépten-nyomon hivatkozik a régészeti szakirodalom. 19 Amikor az 1930-as, 1940-es években Alföldi András irányításával készültek a Dissertationes Pannonicae kötetei, a szerzők anyagcsoportonként feldolgozták az új majori temető leleteit, így ezek a szakirodalom számára hozzáférhetők. Mint ezek alapján ismeretes, a Keszthely-újmajori kora-császárkori temető ásatása során Csák Árpád 129 sírt tárt fel. Ebből 12 csontvázas volt, 117 hamvasztásos. Az ásató alapos térképet is készíttetett a helyszíről. Sajnos, részletes sírleírásokat nem sikerült a feltárásról találni, pedig Kuzsinszky Bálint művéből (lásd a 14. jegyzetet) kiderül, hogy Csák Árpád készített ilyeneket. Ásatási tudósításaiból tudunk néhány síregyüttest rekonstruálni.0 Az ásató beszámolóiból derül ki, hogy a temető egész területén megtaláljuk a hamvasztásos és a csontvázas sírokat is. A sírok kb. 6—8 m-re voltak egymástól. A hamvasztásosak vagy kerek, vagy négyszögletes alakúak. Megfigyelése szerint ez utóbbiak voltak a gazdagabbak. Előfordultak szórthamvas, urnás, ill. téglafalú sírok, sőt kőossuariumba zárt üvegurna is. A temető érdekessége a 8 részből álló kőépület volt, méretei: 24x3 m. Innen került elő az üvegurnás ossarium, valamint 2 feliratos kőtábla. 21 Az egyik sírfeliraton Ti/berius/ Julius Faustus. a másikon T/itus/ Opponius Quartus (?) szerepel. Már Kuzsinszky B. felhívta arra a figyelmet, hogy a Keszthely—Fenékpusztán talált márvány feliratos töredék Opponius névvel is az újmajori temetőből származik 22 és innen került a késő római erődben másodszor felhasználásra. Az épület egyes részeiben freskó és márvány töredékek kerültek elő. Hasonló festett sírkamra maradványok a Borostyánkőút városaiból, illetve környékükön több helyről is ismertek. 23 Az eddig elmondottak a Keszthely-újmajori temető rítusában erőteljes italikus hatásról tanúskodnak. Itáliai eredetű a festett sírkamra, a kőossuariumba ágyazott üvegurna szokása, a két feliraton is előforduló Opponius név. 24 Ugyancsak italikus hatásokat mutat az i. sz. I. század második felétől megjelenő urnás temetkezés is, amely kimutathatóan korán romanizálódott, "Sági 1969., 30. 18 KBM Régészeti Gyűjtemény. Ltsz. 58. 740. 1—73. 19 Magyarország Régészeti Topográfiája I. A keszthelyi és a tapolcai járás. (Budapest, 1966) 89—90. 5. jz. 20 Keszthelyi Hírlap 1909. XII. 25. 1910. I. 1. I. 30. 21 RIU 294., 295. 22 RIU 300. 23 É. B. Bónis, Spuren italischen Grabsitten in Raabfluss. Savaria 16, 1982. 304—305 24 A. Mócsy, Die Bevölkerung Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. (Budapest, 1959) 157.
