Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Petánovics Katalin: A zalai summásgazda Gangmeister im Komi tat Zala
a kocsmában összesen 5 liter bort! Meg én se! Mink abbu is tudtunk gyűjteni, hogy nem köllött ennyi valóra anni. Mer míg a többi munkás télen itthun vót, és megette a keresetét, mink tére is eszegőttünk az állatok mellé, és nem ettük meg a keresetünket, sőt kerestünk is mellé. így tuttuk csak valamire vinni. Mikor beköltöztünk végre a házunkba amit harmincban építettünk, sírni kezdtem." Pál Ferenc 16 évig — 1929—1945-ig — volt munkásgazda, felesége főszakácsnő. Keresetükből itthon kb. 6 hold földet vettek és házat is építettek. 28 Keller József 1934—38-ig volt munkásgazda, azontúl folyton katonáskodott 1945-ig. Keresetéből 1400 n.-öl szántóföldet és 1000 n.-öl rétet vásárolt. Hernyéki Nagy János is későn lett már munkásgazda, 1940—45-ig. Mindössze 2 hold földet tudott szerezni. Völgyi István: „45-ben összetákutam egy kamrát meg egy istállut, azt is nagynehezzen, mer semmiccse ért a pénz. Ha azelőtt 10 évvé lettem vóna munkásgazda, akkor szépen tuttam vóna megtakarittani. Ismertem a máhomfai Belső Pistát, aki egy nagy birtokot vett magának a munkásgazdai keresetébü." A „nagy birtok" feltehetően csak zalai mércével volt nagy, ahol a 10 hold föld már jelentős vagyonnak számított. Mégis való igaz, hogy a summásgazda, ha takarékos volt és nem verte el a keresetét, 10—15 év után anyagilag összeszedhette magát: földet szerezhetett, házat építhetett, lassan igásállatokat és gazdasági felszerelést vehetett, tehát a nincstelenségből vagy az 1—2 holdas szegényparaszti állapotból a középparaszti réteg közé emelkedhetett. A summásgazdákról sok történet maradt fönn, jó is, rossz is. Némelyik szinte vándormotívummá, folklórrá vált. Az biztos, hogy mindmáig megemlegetik azokat az eseményeket, amelyekben a munkáspallér kiállt értük. A summások nem voltak elégedetlenkedő emberek, ők maguk mondták magukról: különböző falvakból csak egy idényre összehozott emberekből álltak. Ennek is zöme nő és fiatal férfi volt. Nem tartottak úgy össze, mint a gyári munkások. Csak akkor tiltakoztak, ha már nagyon kizsarolták őket. Leggyakrabban az ünnepnapi munka miatt lázadoztak. Ilyenkor a pallér megpróbált közbe járni, de ígéretnél többet nemigen kaptak a munkások. Néha kiszúrták a szemüket egy kis bértöbblettel. Tudunk olyan gazdáról, aki a teljesíthetetlenül magas napi követelmény miatt szembeszállt az uradalommal, és sikerült némi engedményt kicsikarnia. Voltak gazdaságok, ahol a munkaidővel csalták a munkásokat. Pl. az aratást naplementekor hagyatták abba, s utána kellett még képelniük. Másutt ősszel is hajnali háromkor akarták kelteni őket, mint nyáron. Az egyik bábolnai majorban az intéző októberben is háromkor jött ébreszteni a csapatot. A pallér mögötte állt, s intett, hogy ne kelljen föl senki. Nem is keltek. Másnap raportra hívták a pallért, s a csendőrök jelenlétében kérdezték tőle, hogy miért nem mentek ki az emberek dolVaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között. Z. Gy. 11. Zalaegerszeg, 1979. 6. Fölsorolja Pál. F. munkásgazda földvásárlásainak egy részét.
