Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Petánovics Katalin: A zalai summásgazda Gangmeister im Komi tat Zala
Pál úrnak az ügye, én ehhez nem értek. El köliött neki mennyi. Rendnek köllött lenni annyi ember között.) Ha csak lehetett, nem bocsátottak el munkást a gazdák, mert nem jó fényt vetett rájuk. VII. A munkásságnak legkésőbb május elsején munkahelyén kellett lennie. Az indulás idejéről a gazda tájékoztatta a munkásokat a szokott módon: kidoboltatta, vagy lapot írt falubeli megbízott emberének. Kocsit fogadott, amely az állomásra szállította a munkások szerszámait és egyéb cókmókját. Ott már várta a megrendelt vagon, amely hamarosan elnyelte a csomagokat és az embereket. A megérkezésnél ugyancsak a gazda mutatta meg a szálláshelyet, és még azon az estén megkapta az első parancsot az irodán, hogy hova ossza el másnap az embereket. A summások munkaideje napkeltétől napnyugtáig tartott. Vasárnap és ünnepnapon nem dolgoztak, csak kivételesen vehették igénybe őket. A munkásgazda keltette a bandát. Az emberségesebb köszöntéssel: Jó reggelt emberek! Keljenek föl, elmenjünk. A durvábbak csak beordítottak: Auff! Főkeni! Mert mire a nap fölkelt, a mezőn kellett lenniük. A reggelit, az ebédidőt, az uzsonnát a munkásgazda szavára kezdhették meg. Azonban senki sem ehetett addig, míg ki nem ért a során. Aki megpróbálta félbehagyni a munkáját, azt a gazda visszaküldte, s befejeztette vele. A gazda engedélyezte esőben a munka abbahagyását. Csöpögős időben nem jöhettek haza, nem húzódhattak fedél alá, csak ha már jócskán eleredt. Ebből több ízben is ellentét támadt a munkások és a pallér között. Nagy Jánosnét még csendőrök elé is citálták, amiért a segédpallér parancsa ellenére bement a majorba, s nem várta meg, míg bőrig ázik, mint a többiek. Az esti munka végét szintén a pallér jelezte. A summások emlékeznek rá, hogy helyenként azt kiáltotta, hogy Huja!, s akkor siettek a szállásra, ahol vacsoráztak, kicsit megmosakodtak és pihenni tértek. Ha nem szólt idejében a pallér, akkor viszont nótával figyelmeztették a munkaidő végére. 24 A pallér minden este bement az irodába, ahol az intézőtől vagy a majoigazdától megkapta a másnapi teendőre az utasítást. Legtöbb helyen a pallérra bízták a munkások csoportosítását, hiszen ő ismerte azok szorgalmát, teherbírását, másutt az uradalom valamelyik tisztségviselője osztotta szét az em22 A megyében mindenütt azt a szót használták, hogy a csendőrök hajtották, elhajtották, visszahajtották őket. Sohasem mondták, hogy 'kísérte a csendőr. 23pál F. közlése: uradalmában eleinte 2 q gabonát fogtak vissza. Később eltörölték, mert csak bonyolította a végelszámolást. A munkakönyvük az uradalomnál maradt, úgysem helyezkedhettek el máshová. 24 Boross M. 1969. 367. Az általa idézett figyelmeztető szövegű dalban is a munka befejezését jelző értelemben szerepel a huja szó. — E témához egy példa saját gyűjtésemből: Lement a nap, mégsincs este, A lányoknak nincsen kedve. Igyekeznénk hazamenni, Munkásgazda nem engedi.
