Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Petánovics Katalin: A zalai summásgazda Gangmeister im Komi tat Zala
A pallérok ugyan nem szívesen tettek ilyen kivételeket, de hellyel-közzel megengedték már csak a jó hírük miatt is. Ezt a summások is elismerték. 18 A pallérok először a közvetlen munkatársaikat kötötték le. Őket a rokonság és a jó ismerősök közül választották ki. A főszakácsnő mindig a pallér felesége, ritkán a testvére volt, a szakácsnőié rokonok, vagy falubeliek, a segédpallér, alpallér (ritkábban használt kifejezéssel pallértárs) szintén rokon, vagy barát. Állandó segédpallérra csak nagylétszámú munkáscsapat esetén volt szükség, ahol a munkásokat több csoportra osztva foglalkoztatták és a gazda egyedül nem tudta szemmel tartani őket. Ha csak időnként volt szükség helyettesre, ezt a feladatot leginkább az elsőmunkásra bízták. A segédpallérság általában alkalmi feladat. Az uradalommal nekik semmi kapcsolatuk sem volt, munkájuk mindössze a felügyeletre korlátozódott. Fizetségük azonos volt az első osztályú munkáséval (helyenként a legtöbbet kereső munkáséval)® + 2 q többlet gabonát kaptak: egyet a gazdától, egyet az uradalomtól. Ez gazdaságonként változott. Mégis előfordult, hogy az alpallér ok elfeledkezvén arról, hogy ők ugyanolyan summások, mint a többiek (hiszen velük együtt laktak, étkeztek), gorombán, hatalmaskodóan viselkedtek. Történetet meséltek arról az alpallérról, aki szombat esti táncmulatságuknak úgy vetett véget, hogy botjával leütötte a lámpát. A másik durva volt a nőkhöz, a gyerekeket meg ütötte. Mindkettőt megverték az éj leple alatt. Hiába jöttek másnap a csendőrök, s állították elő a gyanúsítottakat, nem tudták a tetteseket kideríteni. Nem lett belőle nagyobb ügy, a karhatalom nem védte meg egyik summást a másik ellen. A bizalmi embereken kívül a pallér kiválasztotta az elsőmunkásokat: az elsőkapást, aki mindig nő volt, s az elsőkaszást. Nagy Jánosné azt mondta: „Nem köll ám azt nagyon választgatni, hogy ki lesz az elsőmunkás. Mer azt má meghallak a pallérok a másik palléroktu, hogy ki miilen dógos. Engem is keresett a pallér és mondta: mindent megadok magának Annuska, csak gyüjjön." A summások többsége elítéli az elsőmunkást, mert tudja, hogy azt egy kis többletjuttatással rávették arra, hogy húzza, gyorsabb munkára ösztökélje az időbérben dolgozó bandát. 20 Az elsőkapás sorát soha nem piszkálta meg botjával a pallér se, a csősz se, és senki. Az elsőkaszás már nem csalhatott, mert ha nem vágott volna kellően nagy rendet, „belevágták" volna a többiek. Voltak olyan nők és férfiak, akik mindig elsőmunkásként dolgoztak. A kiugráshoz nemcsak ügyesség és munkabírás, de némi simulékonyság és — ahogy a summások mondták — hízelgés is kellett. A pallér egészséges, munkabíró férfiakat és nőket szerződtetett 14—55 éves korig. De előfordult, hogy fölfogadott túl fiatal, vagy túl öreg munkást; gyengét, betegest is; s megengedte néhány házaspárnak, akinek nem volt kire hagynia gyermekét, hogy magával hozhassa őket. Belőlük lettek az ún. konyEz többletmunkát jelentett a pallér számára, és előfordult, hogy bonyodalommal járt. Pál F. mondta, hogy egyik munkását elengedte, s mert az mégsem tudott elhelyezkedni, följelentette őt, hogy nem vitte magával. Bírósági ügy lett belőle. Helyenként használják Göcsejben a legtöbbet kereső munkás fogalmat is. Ez azonos annak az elsőosztályú munkásnak a keresetével, aki az akkordmunkában is a legtöbbet teljesítette, és így a legtöbb fizetést kapta. Lencsés F. 1964. 482. Az elsőmunkás állandóan két tűz között volt.
