Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Petánovics Katalin: A zalai summásgazda Gangmeister im Komi tat Zala
sokat. Aki szerződni akar, az a hónap meghatározott napján menjen a megnevezett község jegyzőségére, ott aláírhatja a szerződést. 15 Ügy mondták, az adatközlők és a summásgazdák is, hogy a tapasztalt és jó munkásgazda sohasem doboltatott, hanem más módon oldotta meg a szerződtetést. 16 Például úgy, hogy ősszel „hazatakaruláskor" megkérdezte a jó munkásokat: „Na Pista, vagy János, akkor jövőre is számíthatok rátok?" Ha a munkások meg voltak elégedve a gazdával, akkor igent mondtak. Pál Ferenc elmondta, hogy voltak olyan munkásai, akikkel 5—10 évig együtt dolgozott. Völgyi István azzal büszkélkedett, hogy az először vele szerződött munkások 50%-a végig megmaradt a keze alatt. S ha ebben talán van is némi túlzás, akkor is nagy dolog e gy-egy munkást több évig megtartani. Ugyanis a summások megyeszerte közismert mondása az volt, hogy „száz évig nem élek, száz majorná több van", s évről évre máshová szegődtek. Tudták ők jól, hogy a gazdaságok árkínálata között nem sok különbség van, sem a gazdák között, éppen azért szívesen láttak „világot", s szerződtek évről évre máshová. Pedig maguk is bevallották, hogy ismerős helyre, ismerős gazdával jobb volt menni. A gazdák jól ismerték a községeket, hiszen mindig ugyanarról a vidékről vitték munkásaikat. Szívesen alkalmazták azt a módszert is, hogy személyesen járták be azokat a házakat, ahol summások laktak, összeírták a nevüket, és a szerződéskor már együtt állt a bandájuk. Gyakori eset volt, hogy a pallérnak különböző falvakban jó emberei, heli megbízottai laktak, akik már a szerződéskötés előtt puhatolóztak, hogy ki menne el ezzel és ezzel a gazdával. 17 Amikor a gazda megérkezett a faluba a megbízott ember házához, akkor vagy együtt elmentek a kiszemelt családokhoz, vagy az emberek gyűltek össze és megbeszélték a szerződés feltételeit. Előfordult az is, hogy a gazda csak lapot írt előző évi jó munkásának, aki megjelent a kívánt számú murütással a jegyzőségen a megjelölt napon. Ezen az előrelátó gazdák a szerződés aláírásának a napján már nyugodtak voltak, együtt volt a bandájuk, csak a munkakönyveket kellett összeszedniük. A rossz hírű gazdák nagyon nehezen tudták a munkáscsapatot összegyűjteni. A munkások egy része azért szerződött szívesebben falubeli, vagy ismerős pallérhoz, mert annak jobban meg merte mondani a véleményét, azonkívül bármi problémája akadt, azt az ismeretség folytán, és egy kis jóindulattal, elintézték helyben. Ilyen esetek fordultak elő: a summás ugyan már leszerződött az illető pallérhoz, de közben jobb helyet talált magának, visszakérte, s kapta a munkakönyvét. Vagy valamilyen okból nem tudott visszamenni az őszi munkára, s a pallér beleegyezett abban az esetben, ha hasonló értékű munkást állított maga helyett. Néha még ettől is eltekintett, ha úgy vélte, hogy nem okoz gondot egy-két fős hiány. Doboltatni az először szegődtetők, az illető faluban ismeretlen pallérok és a rosszhírű pallérok szoktak leginkább. Pál F. munkásgazda mondta, hogy első toborzásakor doboltatott, és alig tudta összeszedni a csapatot. Többé sohasem doboltatott. 1U Lencsés F. 1964. 478. Mezőkövesden válósággal kicsúfolták az első doboltatókat. 11 Lencsés F. 1964. 478. Mezőkövesden is szokásban volt a megbízott ember segítsége a toborzásban.
