Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Petánovics Katalin: A zalai summásgazda Gangmeister im Komi tat Zala

Ezek a pallérok képtelenek voltak rendet tartani az emberek között — ami pedig nagyon fontos volt —, mert a különböző falvakból verbuvált csoportnak időre és kellő fegyelemre volt szüksége ahhoz, hogy összeszokjék. 150—200 ember között mindenféle természetű előfordult: rendbontó, verekedő, fegyelmezetlen, lógós. A volt pallérok egyike így beszél erről: „A munkásgazdának kell, hogy tekintélye legyen. Ezt a tekintélyt csak finomsággá és nem durva szóval lehet megszerezni. Tuggya, ha az ember hibáz valamit, de finoman bánik a munkásává, akkor jobban enéznek fölötte, mintha durva ember lett vóna. Akkor nem nézik el. Köll erü is a gazdának. Aki nem eréles, annak a fejin járnak. A gyönge embert letapossák." IV. A pallér a munkások szerint nem dolgozott, ezért az ő szemükben a pallérság jólfizetett dologtalan állásnak számított. Nagy János említette, hogy nem is dolgozhattak, nem vették jó néven tőlük, ő ebédidőben a fiatal, gyakorlatlan kaszásoknak megkalapálta, megköszörülte a kaszáját. „Gyütt az intézünk, aszta aszonta: János, ez így nem lesz ám jó! Akármikor gyüök, magát mindig dógozva találom. Mer mutogatnom is köllött a fiataloknak, hogy hogyan köll kaszám. Aszongya nekem: járgyak inkább körbe. Mondom, azt is megteszem. De intézü úr kérem, ha egy ökröt befognak, az nem megy el a csapán, előbb be köll tanittani." Végeredményben maga az uradalom kívánta meg az ellenőrzés szigorúsága és rendszeressége miatt, hogy a gazda ne dolgozzék. Ez a gyakorlat aztán megváltoztatta magatartásukat nemcsak a gazdaságban eltöltött „hivatalos" hat hónap alatt, hanem magánéletükben is. Abban a pillanatban, midőn a summások közül pallér sorba emelkedett valaki, máris megváltozott a társadalmi helyzete, noha még ugyanolyan szegény volt, mint a többiek. Völgyi István hiába töltötte egész életét — még iskolás éveit is — summásmunkán, mégis mihelyt megbízták a pallérsággal, többé nem ment el télen sem fát vágni az erdőre, sem egyéb alkalmi munkára, mert nem fért össze állásával. A későbbi években pedig már nem volt rá szüksége. Időről időre bement Lentibe, ott találkozott a környék munkásgazdáival, akikkel valamelyik kocsmában elborozgattak, elbeszélgettek. Közben megnézték a postát, nem kaptak e valami utasítást az uradalomtól. V. A summásgazdaság bizonyos hatalommal járt, bár ez a hatalmi rendszer legalsó lépcsőfokát jelentette, mégis elég volt ahhoz, hogy tekintélyt szerezzen viselőjének. A tekintélyt külső megjelenésükkel és a folyton maguknál hordott bottal is hangsúlyozták. Fehér Ferenc summás szerint a „pallérokná mindig vót bot. Talán a tekintély jele is vót a bot. Még nóta is vót róla, hogy a pallér ha nem is botoz, akkor is a karán vitte".