Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Tar Ferenc: Asboth Sándor, az amerikai polgárháború tábornoka

előmozdítására, majd pedig száműzött társaink nehéz sorsának könnyítésére. Es benső meggyőződése, hogy nemsokára hívhatom őt ismét segélyül éltem na

gy> és egyetlen czélja, közös hazánk felszabadítása. Aközben komolyan a lehető legmélyebben ajánlom őt az Egyesült Államok népe és kormánya szíves figyelme- és nagylelkű pártfogásába, s ezt annyival nagyobb bizalommal, minthogy ő oly férfiú, ki a széles unió minden részei közt czélzott könnyű közlekedés tekintetéből megindított óriás tervek és iparvállalatoknál, melyek ez államnak egyik fő dicsőségét képezik, mint a hogy felvirágzásának főeszközei, képes oly szolgálatokra és művek alkotására, mint bárki más. Jelen bizonyítványomat, mint Asboth alezredes hazafi érdemeinek s ritka tehetségeinek tanúságát, nemkülönben nagyrabecsülésem, barátságom, hajlamom és hálám jelét kívánom tekinteni. London, 1853. május 1. Kossuth Lajos Magyarország volt kormányzója. Megtalálható: 1849—1866 Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez — Asboth család irataiból — Kiadja Ráth Mór, Budapest, 1888. 106— 109. 1. III. Asboth Sándor 1867. július 25-én kelt levele: „Egy hosszú tengeri út minden gyötrelmei után múlt év október havában szerencsésen Buenos Airesbe érkeztem. A diplomatikus tér ismét új volt előttem, de a polgári igazgatás, melyet a háború folytán a katonai parancsnokság mellett több déli államban vezettem, jó előkészítő iskolául szolgált s némi bizalommal léptem új, sikamlós pályámra. Hat havi működésem után, északamerikai miniszteri minőségemben, az argentínai államokban, kormányom a szenátus helybenhagyásával hasonló állással bízott meg a szomszédos Uruguay köztársaságnál is. És így nehéz próbákban terhelt hányatott élet után, hála jó otthonom demokratikus köztársasági intézményeinek és egy human idegenek iránt is minden tekintettel levő népies kormány jutalmazó bizalmának, oly álláshoz jutottam, melyben, mint egy hatalmas és szabad, mást maga fölött nem ismerő nemzet diplomáciai képviselője, borongó múltamból nyugodt öntudattal nézhetnék elébe napjaim vidám befejezésének, annál is inkább, mivel a legutóbbi sikerek Magyarországon azon reményre jogosítanak, hogy forrón szeretett hazám, melynek egykor ifjúságom teljében, úgy mint férfikoromban örömmel szenteltem csekély erőmet és mindenemet, tizennyolc évi férfiasan higgadt tűrés után valahára békésen kivívja ősi alkotmányos állását, melyért mi szent jogunk tudatában, hű odaadással küzdve, mint hontalan földönfutók, áldozatul estünk. És mélyen megindulva, had valljam be kedves barátom, hogy e szép reménnyel együtt, azon buzgó óhaj is tolul szívem mélyéről, vajha láthatnám a régi hazát mégegyszer, szabadon az idegen járomtól, hogy meghajolva elhalt szüleim sírjánál, lassan őszbeborult derék bátyámat, egyetlen életben maradt nővéremet és mindazokat, akik a hosszú elválásban is híven megőrizték a barátság és természet kötelékeit. De.úgy látszik,