Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész

A megyéknek jogukban állt „mezőnek, réteknek, erdőknek, folyóvizeknek őrzéséről, malmoknak állapotjárói, .. . jövedelméről és egyéb efféle dolgokról ... törvény idejének és folyásinak magatartásában" rendeleteket alkotni — írta annak idején Werbőczy.

9 A szabályrendeletek a közigazgatás szinte minden ágában megtalálhatók voltak. Számuk a 16—17. században volt a legnagyobb, a 18. század elejétől — főként a flelytartótanács megalakulásától — fokozatosan csökkent. Az 1723: 47 tc. értelmében felállított Helytartótanács fékezte a megyék statutumalkotási tevékenységét, a törvények és felsőbb rendeletek betartására szorította őket.

10 Zalában részben az élet konszolidálódásának, másrészt a Helytartótanács már említett szabályozó tevékenységének eredményeként a csökkenés az 1730-as évek végétől vált jól érzékelhetővé. 1700 és 1750 közöttről 184 Zala megyei statútumot ismerünk. Ebből a jegyzőkönyvek hiányossága miatt három esik 1700 és 1711 közé, hatvanhat 1711 és 1720 közé, ötvennégy 1721 és 1730 közé, harmincöt 1731 és 1740 közé, és mindössze huszonhat 1741 és 1750 közé. Bár pontos számadatokkal nem rendelkezünk, anyryi megállapítható, hogy korábban, a 16. század végén és a 17. század folyamán jóval több statútum született. Ez az országgyűlések ritkaságával, az országos törvénykezési és a központi kormányszékek hiányával magyarázható. Az egyes önkormányzatok nem mindig hajtották végre, gyakran nem is ismerték az országos törvényeket. Jó példa erre a jobbágyköltözésnek az országgyűléseken gyakran szabályozott, mégis, szinte megyénként eltérő gyakorlata.

11 Érdemes megvizsgálni a szabályrendeletek megoszlását témaköreik szerint. A 184 statútum 21%-a, szám szerint 39 volt áriimitáció, nagyobb részt élelem, elsősorban hús, kisebb mértékben a mesteremberek által készített áruk árszabása. Időbeli megoszlásuk többé-kevésbé egyenletes volt. A húsáruk limitálásának elsősorban a katonasággal való elszámolása során volt jelentősége, az orális portiók pénzbeli átszámolásakor. A katonasággal kapcsolatos a statútumok 14%-a, de ehhez hozzászámíthatnánk még a limitációk többségét is, mivel — ahogy utaltunk már rá — ezek is a katonaság természetbeni tartásához kapcsolódtak. Többségük 1720, jórészt még az állandó hadsereg megalakulása előtt keletkezett, 1731 után pedig egy statútumot sem hoztak ebben a tárgyban. Ennek oka részben az állandó hadsereg megalakulása, az országos biztosi hivatalok felállítása volt. Másrészt a török háborúk befejeződésével az egész birodalomban csökkent a katonaság létszáma. A későbbi török háborúk és az osztrák örökösödési háború nem Magyarország területén zajlott, hatásuk a megyére kisebb volt a korábbiaknál. Erre az időre a központi kormányszervek, a felsőbb katonai hatóságok, a regulamentumok részletesen megszabták a teendőket és járandóságokat, míg a végrehajtás továbbra is a megyék kezében maradt. A katonasággal kapcsolatos rendelkezések többsége a kihágások megakadályozására törekedett. Végrehaj9 WERBŐCZY, III. R. 2. art. 8. §. 10 NÉKÁM — 1981. 11

II. Ulászló 1514. évi dekrétumának 25. cikkelye ugyan törvényesítette a röghözkötést, ezt azonban az 1547: 26. tc. feloldotta, és további törvények (1548: 32., 42., tc, 1550: 37. tc, 1552: 8. tc, 1553: 13—14. tc, 1556: 27—28. tc, 1566: 27. stb.) erősítették meg és írták körül a költözés módjait és lehetőségeit. Ennek ellenére a vármegyék egy részében ellenkező szokás honosodott meg, és saját területükön tiltották a költözést, mint pl. Ung 1555-ben, Zala 1558-ban és 1586-ban.