Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész
zadban a Zrínyiek bírtak. Sikeres törökellenes harcaik eredményeképpen ellentétben a megye többi részével, nagyobb veszteségek nélkül vészelte át a hódoltság idejét. Egy része Zrínyi Péter, majd a maradék Ádám halálával a koronára szállt, a grazi kamara kezelésébe került. 1715 és 1719 között Chikulini János bérleménye volt, korábban Marchio de Prie bérelte, vagy birtokolta. 1721-ben szállt királyi adományként az örökös főispánsággal együtt gróf Althan Mihály generálisra, és a század végéig a család kezében maradt. Az alsólendvai uradalom a középkor folyamán a Bánffyak, majd a Nádasdyak birtoka. A Wesselényi összeesküvésben részt vett Nádasdy Ferenc kivégzése után nagyrészt a fiscus kezére jutott, majd Eszterházy Pál nádor kapta meg 102 500 forint fejében a kamarától. Az uradalom tartósan a család birtokában volt. Bellatinc rövid időn belül többször is gazdát cserélt. A kamarától gróf Széchényi György vette zálogba 100 000 forintért. Ezt az összeget később vételárként ismerték el, és a birtok a család tulajdonába került. A Széchényiektől felesége révén gróf Ebergényi László, majd annak veje, Csáky György örökölte. Szécsiszigetet gróf Kéry Ferenc tábornok kapta meg elmaradt illetményei fejében, később a Szapáryak tulajdonába ment át. 5 Statutumalkotás Mivel a törvények a közigazgatás legtöbb ágában egyáltalán nem vagy csak általánosságban intézkedtek, pótlásukról és kiegészítésükről a törvényhatóságok szabályrendeletek, statútumok alkotásával gondoskodtak. Olyan kérdéseket is szabályoztak például az egészségügy, iparügy, közrendészet területén, amelyekkel — jóllehet egyre fontosabbá váltak —, más fórumok még nem foglalkoztak. A statútumnak, ha országos törvénnyel nem ellenkezett, a törvényhatóság területén kötelező ereje volt." A szabályrendelet-alkotást általában a megyei közgyűléseken gyakorolták, Zalában a vizsgált időszakban azonban számos példát találunk arra is, hogy kisgyűlés hozott statútumot.' Ezeket a jegyzőkönyvbe vezették be, az 1720-as évektől a könnyebb kikeresés miatt a margón is jelezték helyüket. Később, amikor számuk jelentősen csökkent, megszüntették ezt a gyakorlatot. Többször kigyűjtötték őket egy-egy aktában, időrendben, vagy tárgykör szerint. Ez lehetővé tette fentmaradásukat akkor is, ha a jegyzőkönyv elkallódott. Fontos kérdés, mit tekinthetünk statútumnak. Általános elv szerint minden olyan rendelkezést, amely nem egy-egy esetre, személyre, helységre vonatkozik, hanem tárgykörében általános érvénnyel bír. Nem tekinthető annak a helytartótanácsi, királyi, vagy kamarai rendeletek adaptálása, akkor sem, ha csak a megyére vonatkozó általános érvényű rendelkezés. A dolgozat minden esetben statútumnak tekintette a megye által annak tartott rendelkezéseket, továbbá az árszabásokat is, a Kolozsvári—Óvári gyakorlata 8 alapján. 5 SZABÓ — 1978. 101. p. (i EMBER — 1946. 520—541. p. 7 Kgyjk. 1716. szept. 8., november 19., 1717. április 29. * lásd. KOLOSVÁRI — 1902.
