Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész

után időlegesen szabad királyi városi jogokkal bírt,

1 1712-ben azonban már publikálták a nádor levelét a megyébe való bekebelezéséről. A város hamarosan világi földesurak, a Grasich, Szapáry, majd Batthyány család fennhatósága alá került.

2 Bár a járás fogalmát már a középkorban is ismerték, megszervezésükre a 18. század első éveitől fordítottak nagyobb gondot. 1513-ból három járást ismerünk. A legnagyobb uradalmakat magába foglaló nyugatit, amelyet később kapornakinak neveztek, ezt 1536-ban kettéosztották a kapornaki kisebb és nagyobb járásra. A nagyobbat 1779-től egerszeginek nevezték, belőle hasították ki később a lövőit, amely magában foglalta az alsólendvai uradalmakat is. A másik két régi járás a tapolcai és a szántói volt. Korszakunkban a Muraközt — ahogy már említettük — előbb uradalomként tartották számon, de 1712ben már szolgabírói is voltak egy-egy esküdttel. Ezek feladata főként a megye és az uradalom közötti kapcsolattartás volt. Az egyes járásokat még a 18. század első felében is a főszolgabíróról nevezték el, ezért gyakran okozott gondot beazonosításuk. Reméljük, hogy a mellékletként közölt tiszti címtár segít ezen. Korszakunkban járásonként két—három alszolgabírót és esküdteket is választottak, 1717-ben összesen 28-at. Számuk a járás nagyságától függően négy és tizenkettő között ingadozott. 1753-ból van először adat arról, hogy az alszolgabírók külön kerületet, districtust kaptak. Korszakunkra tehát már kialakultak a járási tisztikarok, ezek ügyintézése azonban még szóbeli volt. Csak a megye felé tett jelentések és a szolgabírák által tárgyalt perek egy része maradt meg írásban, ezek tömegessé válása azonban már a század harmadik harmadára tehető. Járási székhelyek hiányában a főszolgabírók a helyszínen, vagy saját kúriájukon intézték ügyeiket, ami szintén az adminisztrációs rendszer kezdetlegességét jelzi.

3 Az előbbiek miatt néhány kivételtől eltekintve beosztottjaikkal együtt hivatal viselésük feltétele volt a járás területén lakás. Ezen a század közepétől úgy is segítettek, hogy — különösen az alacsonyabb rangú tisztviselők esetén a megye tulajdonában álló, üresedésben levő kvártélyházakba költöztették őket hivatalviselésük idejére. Még néhány szót az uradalmakról: közülük a muraközit, az alsólendvait, bellatincit és a szécsiszigetit külön adóztatták. Más, olykor nagyobb uradalmak (a veszprémi püspök, a zalavári és a kapornaki konvent, a Festeticsek és a Batthányiak tulajdonában) közigazgatási különállásáról nem találtunk adatokat, annak ellenére, hogy uraik tevékenyen részt vettek a megye életében. A megye és az uradalmak között többnyire jó volt a kapcsolat. A köz- és kisgyűléseken mindig részt vettek az utóbbiak képviselői. 1712-ben statútum is született arról, hogy 24 forint büntetés terhe mellett kötelesek megjelenni a közgyűléseken és computusokon —, ha csak nem tudják távollétüket megfelelően igazolni/

1 Érdemes néhány szót szólni a nagyobb uradalmak változó birtokosairól. Közülük a legnagyobb és legjelentősebb a Muraköz volt, amelyet a 17. szá1 SZABÓ — 1978. 101. p. 2 BARBARITS — 1929. 24—25. p. J DEGRÉ — 1980. 69—70. p. 4

Kgyjk. 1712. április 26. P. C.