Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Feiszt György: Fejezetek a Gersei Pető család történetéből

Iád középkori történetének, mert általa árnyaltabb képet kapunk arról a befolyási körzetről, ahol a család hatalmát gyakorolta. Mert mindazok a fennmaradt oklevelek — és ez nem csak a Gersei Petőkre vonatkozik — amelyek birtokviszonyokat tárgyalnak általában nem a valós hanem az óhajtott jogi állapotot tükrözik, annál gyakrabban és nyomatékosabban, minél inkább vitatható volt a kérdéses birtokrész hovatartozása.

77 Paradox módon vannak olyan esetek is, amikor még a királyi adománylevelek sem tekinthetők érvényesnek a birtoklás kérdésében.

78 A familiaritás kérdése a Gersei Pető család esetében azért is lényeges mert a rendelkezésre álló okleveles anyagból nem nyerünk teljes képet a család birtokainak nagyságáról. Így elemzésre szorul pl. az az eset is, hogy Zsigmond király milyen meggondolásból állította Zala főispáni posztjára Gersei Pető Jánost 1404-ben, amikor ebben a megyében ekkor nem volt számottevő birtoka, és tudjuk, hogy a főispán általában a legtekintélyesebb nemes szokott lenni. Kézenfekvő a magyarázat, a király szempontjából: a megbízhatatlan zalai nemesek fékentartása és ellenőrzése volt a közvetlen oka a Zsigmond ügyéért harcra mindig kész Gersei Pető kinevezésének. Mint tudjuk, az alispánokat a középkorban mindig a főispán nevezte ki és ebből nyilvánvaló, hogy mindig úr és familiáris viszony volt közöttük. Ennek fényében messzebbre jutunk, ha szemügyre vesszük, hogyan alakult az alispánok személyében beállott változás Zala megyében 1404 után.

79 Gersei Pető János főispánkénti említésének első és utolsó dátuma 1404. december 28., illetve 1424. július 19.

80 Ebben az időben az alábbi családok tagjai szerepeltek alispáni funkcióban: Lengyeli, Megyesi, Szenterzsébeti-Bors, Egervörgyi, Haraszti, Enyerei, Bedéi, Pogány, Laki, Mileji, Henyei, Csabi-Bazsó,

81 Telekesi, Tekenyei, Gyomoréi, Uzsai.

82 A felsorolt családok közül öt viseli olyan falu nevét, ahol a Gersei Petők biztosan birtokosok voltak,

83 a többiek olyan zalai falvakból származnak, ahol Gersei Pető birtokot kimutatni jelenleg még nem tudunk. Az azonban feltétlenül figyelemre méltó körülmény, hogy a Gersei Petőkét megelőző időben a Kanizsaiak és a velük rokoni viszonyban lévő Szécsiek hasonló időtartamot (1387—1404) felölelő főispánsága alatt mindössze az Enyerei családot találjuk meg zalai alispánként. így bizton mondhatjuk, hogy a főispánváltozás a familiárisok szerepcseréjét is hozza egy megye életében.

8

'' Jól példázza ezt, hogy 1441-ben, amikor Erzsébet királynő újra a Szécsieket tette meg főispánnak, 77 ENGEL: Nagybirtok 297. p. 78 Uo. 301. o. Mátyásnak vissza kellett vonnia intézkedését, amikor Corvin Jánosnak adta a Marcaliak birtokait, holott az érvényes adományként a Bátoriakat illette. 79

HOLUB: 460. p. Gersei Pető előtt Szécsi Miklós volt a főispán, Zsigmond-ellenessége miatt váltották le. 80

HOLUB, 461. p. 81 Uo. 82

HOLUB: 465. p. 83 Megyés, Egervölgy, Lak, Henye, Telekes. M

HOLUB: 137. p. Ezúton is köszönetet mondok lektoromnak, Fügedi Eriknek, hogy az Enyeri család famílián kívüli szerepére felhívta figyelmemet. Az Enyeriek főispántól független alispánsága nem csak vagyoni függetlenségüket bizonyítja, hanem a köznemesség megyei hatalmának szimbóluma is lehet.