Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Bánffy Eszter: A Balaton—Lasinja kultúra gödrearódról
les körbefutó árkot képeztek volna ki. Az árok betöltése egy barnás, paticsszemcsés, laza szerkezetű rétegből állt, alján 3—4 cm vastag réteget alkotott egy erősen faszenes, paticsos. cserepeket tartalmazó földcsík. E réteg már a mészkonkréciók vékony kis sávja fölött húzódott, ami pedig az utolsó mesterséges rétegződés a gödörben. A helyi talajban egyébként gyakorta előforduló mészkonkréciók nyilvánvalóan nem természetes úton képződtek ilyen elrendezésben itt a gödörben, hanem ezeket ide hozták és valamilyen céllal rendezték el ilyen módon. Még inkább szándékosságra vall, hogy a gödör falában nem volt mészkonkréció-sáv, azaz nem a helyben talált mészkonkréció-darabokat termelték ki és halmozták föl a gödör közepén. Olyannyira összetapasztották, hogy csak csákánnyal lehetett szétbontani. A meszes anyag alul sem folytatódott, fölszedése után mindenütt a gödör alját alkotó finom, fehéressárga homok bukkant elő. Az objektum nem sok leietanyagot tartalmazott, alján néhány a Balaton —Lasinja I. kultúrához tartozó cserép került elő. Anyaguk durva, homokos soványítású, az egyik töredék egy élesen behajló peremdarab. (1. ábra, bal felső sarok.) Két, nagyobb edény töredékén megmaradt a függőleges szalagfül csonkja. (1. ábra alul.) Hasonló jellegű az erodált földből előkerült telepkerámia is: az élesen behajló peremű táltöredékek és a lágyan profilált edényfenék. (4. ábra.) Az egyik fülcsonkos cserépen sekély, szabálytalan függőleges kannelura nyomai láthatók (4. ábra, baloldalt középen.). Ebben az anyagban nem egy olyan cserép is akadt, amely még a Lengyeli kultúra végső, festetlen szakaszát idézi. E néhány jellegzetesség alapján mind a gödör anyagát, mind a telepkerámiát a Balaton—Lasinja kultúra I. fázisába keltezhetjük. Egyelőre tisztázatlan, hogy a Lengyeli kultúra II. szakaszát azonnal követte-e a legkorábbi Balatoni-csoportra jellemző anyag. A Balatomnagyaród—Homoki-dűlőben talált leletanyagban előforduló számos lengyeli jellegű, szinte Jongyelinek tartható cserép érv lehetne a hiátus ellen, érdemi kijelentést azonban csak további leletek előkerülése és vizsgálata után lehet tenni. Különös jelentőséget ad a gödörnek, hogy délkeleti részében egy gyermek csontváza került elő a mészkonkrécióhalom és a gödör széle közötti árokból. A kb. 5—6 éves fiúgyermek 1 * a hátán feküdt, két karja fölemelve, könyökben kissé behajlítva, (a bal alkarcsontot nem találták meg). Koponyája hátrabukva a koponyatetőn feküdt, egyik lába behajlítva, a másikat a sír megtalálásakor megbolygatták, ezért helyzetét már nem lehetett rekonstruálni. A csontvázat sírfolt nem jelezte. A váz közelében egy nagyméretű, megmunkált, talán őrlőkőnek kialakított aprószemü konglomerátum került elő; a koponya mellett, a mészkonkréciókból álló halom oldalán pedig egy nagyobb edény alja feküdt. A konglomerátum anyaga meszes homokkal megkötött helyi pleisztocén kavics.' 1 Egyik oldala lapos, enyhén homorú, a másik hengeres kiképzésű. Formája őrlőkővé teszi hasonlatossá, a meszes homok által megkötött kavicsok azonban túl durva szeműek, a célnak nemigen felelhettek meg. Ez két értelmezési lehetőséget enged: vagy a megmunkálás közben ébredt rá készítője, hogy a konglomerátum használatra alkalmatlan, vagy pedig eleve 3 Az embertani meghatározásért Kiszely Istvánnak mondok köszönetet. /j A meghatározásért Ravasz Csabának tartozom köszönettel.
