Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Bánffy Eszter: A Balaton—Lasinja kultúra gödrearódról

sírmellékletnek szánta. Mindkét esetben a gabonához van — gyakorlati vagy elméleti — köze, ez a kapcsolat pedig segíthet az objektum értelmezésében is. A gödörrel kapcsolatban azonban több interpretáció-lehetőség is adódik. Legelőször felvetődhet, hogy vajon nem tárolóveremről van-e szó (utólagos beletemetkezéssel). Ez a kérdés viszonylag könnyen eldönthető: a mészkonkréciók halma a szinte szabályosan kerek gödörnek pontosan a közepén áll, mint említettük, összetapasztva. Ha csak beleszórták volna a tárolóverembe az egyes darabokat, aligha ilyen rendben kerültek volna napvilágra. Másfelől, ha megfigyeljük a gödör metszetét, az is világosan látszik, hogy a gödör alja nem vízszintes, hanem a halom alatt jó 10—15 cm-rel magasabb, mint a halom körül, tehát vagy a halom elkészítése után mélyítették ki a „gyűrűt", vagy még inkább lehetséges, hogy a gödröt eleve úgy ásták ki, hogy megtervezték a mészkonkréciós halom helyét. Ezt támasztja alá, hogy a körárokból is került elő vékony sávban mész, tehát a mészdarabokat valószínűleg a már teljesen előkészített gödör-aljra tapasztották. Mindezek alapján, úgy vélem, kizárhatjuk, hogy a balatonmagyaródi gödör közönséges tárolóverem lenne. Nem jöhet szóba az a lehetőség sem, hogy a halott gyermeket egyszerűen bedobták volna a gödörbe, ezt megcáfolja a gondos elhelyezés, az, hogy a váz a hátán, a halom mellett hosszában fekszik a gödör árkában. Az előbbiekből következik, hogy a Homoki-dűlői gödröt szabályos temetkezésnek kell tekintenünk. Az itt előkerült sírt összehasonlíthatjuk egyrészt a Balaton—Lasinja kör eddig ismert sírjaival, másrészt az e területen honos ill. továbbélő temetkezési szokásokkal, hogy támpontot nyerjünk arra, előfordul-e máshol is a halottnak a gödörbe, esetleg korábban is használt gödörbe való helyezése. A Dunántúl középső rézkori adatait tekintve megállapíthatjuk, hogy azok annyira hiányosak, hogy nem is alkalmasak valódi összehasonlításra, önálló temető ez ideig nem került elő. Nagyvázsony, Keszthely, Pécsbagota lelőhelyekről ismerünk egy-egy magányos temetkezést, ahol az oldalvást zsugorított csontváz mellett általában egy edény állt.

5 A Balatoni-csoport fiatalabb (II—

III.) szakaszából hamvasztásra is akadt példa, a kalcinált csontokat több esetben tűzdelt barázdás, „Furchenstich" díszítésű korsóba helyezték.

6 Ami a Balaton—Lasinja-kultúra életét megelőző időszakot illeti, ismert tény, hogy a gödörbe temetkezés szokása szélesen elterjedt volt a Kárpát-medencei neolithikum végén, elsősorban a késői lengyeli, morva festett, Stichband körben, valamint délre, a Sopot- és a késői Vinca kultúrában is. A Dunántúlon a gödörbe temetett csontváz igen korai előfordulására hozott példát Makkay J.:

7 Kalózon a DVK kottafejes fázisához tartozó településről, egy hosszúház közelében tártak föl egy gödröt, amelyet égetett anyag r

'KALICZ N. : A rézkori Balatoni-csoport Veszprém megyében. (VMMK 8, 1969.) 86. p. 6 KALICZ N.: i. m., 86. p., a nem „Furchenstich" díszítésű nadapi korsót kivéve, amely megtalálható: MAKKAY J.; A kőkor és a rézkor Fejér megyében. Fejér _ megye története 1/1. (Székesfehérvár, 1970.) 40. p., 26. kép. 'MAKKAY J.: Hausgrundrissopfer in der Lengyel-Kultúr mit besonderer Rücksicht auf seine Beziehungen zu den Opferformen der LBK. A Vezekény/Nyitra szimpóziumon (1984. nov. 5—9.) elhangzott előadás.