Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében

Az első csoportról kevesebbet tudunk. Közülük csak a keszthelyi temploma és kolostorának részletei maradtak ránk, a szemenyei végleg elpusztult a kutatás számára, a kanizsai megtalálásában reménykedhetünk, a í'alkosi feltárásra vár. Szerencsés dolog azonban, hogy a keszthelyit és a szemenyeit megőrizték számunkra azok a váralaprajzok, amelyek 1569 táján készültek.

50 Rendkívül fontos lett volna tudni, hogy milyen volt a XIII. században épült szemenyei kolostor, ennek megállapítására azonban már nincs lehetőség. Az az alaprajz ami ránk maradt a szemenyei kolostorról, már az 1355 utáni átépített formát mutatja. (6. kép). Ebből megállapítható, hogy a kolostor azonosságok mellett eltéréseket is mutat a többi ismert kolostortól. Nyilvánvaló, hogy az átépítés ellenére a kolostor egész szerkezete a korai alaprajzot tükrözi. Lényegi eltérés, hogy a kolostorépület az összes többivel ellentétben a templomtól délre helyezkedik el. Maga a templom északi oldalán és a szentélynél támpilléres. Három bejárata van, egy a nyugati, egy az északi, és egy pedig a déli, a kolostor felé eső oldalon. A két oldalbejárat egymással szemben a hajóban van. Érdekes módon az alaprajz nem jelöl átjárást a szentély és a kolostor között, és nincs feltüntetve torony sem. A kerengőt keletről és délről zárja épületszárny, nyugatra csak egy folyosó esik. A keleti szárnyából két rész egy traktusszélességgel kilép kelet felé, amit másutt nem tapasztalunk. Nyilvánvaló, hogy ez az alaprajz nagyon sematikus. Bár ezt is Turconak tulajdonítják, egyértelmű, hogy az ún. Turco alaprajzokat két kéz rajzolta. Az egyik csoport az, amelyikben több a szabadkézi rajz, árnyalások, satírozások vannak benne. A kisebbik amelyikbe a Szemenyét ábrázoló alaprajz is tartozik, vonalzóval készült, satírozás nélkül, és az előzőekkel ellentétben egyes helyiségeibe magyarázó feliratok vannak elhelyezve.

51 A rajzoló a templomnál nem jelöli a szentélybeugrást, holott ez nyilvánvalóan nem gótikus csarnoktemplom, amely Magyarországon rendkívül ritka. A Keszthelyről készült, (7. kép) az első csoporthoz tartozó alaprajz jelzi a tornyot, és ugyanolyan épülettípust jelez a kolostornál, azaz a nyugati oldalt csak a folyosó zárja, de itt sincs meg a szentélybeugrás, itt azonban a torony helyett a szentély déli oldalának támpillérei hiányoznak, és a templomnak egyetlen bejárata sincs feltüntetve. Véleményem szerint ezek az alaprajzok, amelyek nyilvánvalóan más célból készültek, mint amilyen szempontból ma vizsgáljuk őket, csak nagy vonalakban jelzik a kolostorok szerkezetét. Ennek ellenére néhány alapvető megállapítás levonható. A marianus kolostorok sajátossága területünkön a hajón lévő három bejárat, a nyugati főbejárat, és az egymással szemben a hajóban lévő két kapu, amely a szemenyei kolostor alaprajzán látszik, Keszthelyen pedig ma is megvan. A torony a keszthelyi templomnál a kolostor felüli oldalon a szentély és a hajó szegleténél áll. Szerencsésebbek vagyunk a három obszerváns kolostor esetében. Ezek közül az egervárinak és a tárnokinak (VI. ábra) a temploma ma is áll, komoly részletek maradtak meg a szentgrótiból is, és az utóbbi régészeti kutatása is megtörtént. ^Bécs, Kriegsarchiv, 1572. máj. No. 77. Szemenye 0075 és Keszthely 0050. 51 Ez utóbbi csoportba tartozik Szemenye és Szőcsény (0074. sz.)