Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében
lalatban egy türkiz díszített. Ezeket a leleteket Egervári Veronikához kapcsolhatjuk. A sírkamra betöltéséből, és a szentélybe ásott rablógödrökből kékre—vörösre festett boltozati bordák kerültek elő (6()°-os ékborda, ferde oldallapjainak közepén vályuzott profil), amelyek megegyeztek a szentély északi falán megmaradt boltvállindításokkal. (III. ábra, c, d.) A feltárás során kiderült, hogy a szentgróti kolostor temploma befejezetlen volt. A kolostor helyén egy XIII. század második felére datálható, egyenes szentélyzáródású, a szentély sarkain támpilléres templom állt. A kolostor építésekor nyilvánvalóan számoltak a korábbi templom részleges felhasználásával, csupán a szentélyt kívánták újra megépíteni, az új-szerzetesi igényeknek megfelelően. így tűzték ki a kolostor és az új szentély helyét, és részben lebontották a korábbi templom szentélyét. Ebből a bontásból került át a román stílusú ablaka toronyalj keleti falába, és kerültek a szentély boltozati bordái beépítésre a toronytestbe, illetőleg az új szentély falába. Úgy látszik azonban, hogy az építkezés valamilyen okból, nem fejeződött be. A templom déli oldalán az új szentélyt ideiglenesen összekapcsolták a régivel. Az építkezés később sem folytatódott. Az új szentély alapozási mélysége jóval alatta volt a régiének, és az összekötés vonala után nem folytatódott. Sajnos a korai templom alaprajzát nem sikerült egyértelműen tisztázni. A szentélytől nyugatra eső területet a XVIII. század végéig temetőként használták. A XVIII. századi, egymást keresztül-kasul vágó sírokat 40—50 cm-re mélyebbre ásták a templom alapozási mélységénél, így a hajó területét csak kiszerkeszteni tudtuk. (III. ábra) A sírok alapján nyilvánvaló volt, hogy a XVII. század végén, a XVIII. század elején a hajórészt már elbonthatták. A kései sírok ugyanis ezt a területet teljesen elborították, míg a szentélyrészben nem volt kései temetkezés. így megállapítható volt, hogy a XVIII. századi elbontáskor már csak a szentélyrészt használták templomként. A templom protestáns használatát bizonyítja, hogy a szentélybe utólag egy fakarzatot építettek be, amelynek lenyomata és gerendalyukjai a falban megvannak. Ennek beépítéséhez lefaragták a boltvállak végét, és a kolostor felöl ajtót nyitottak az egykori szentélybetekintő ablak helyén. Végezetül terepmegfigyelések alapján egyértelművé vált, hogy a kolostor nem alkothatott zárt beépített négyszöget. Csupán keleti szárnya lehetett jelentősebb épület. A feltételezhető kerengő nyugati oldalán az újkori építkezéseknél nem találtak jelentősebb falmaradványokat. Ugyanakkor még egy történeti megfigyelés. A torony megtartásáról a XVIII. században csupán az utolsó pillanatban dönthettek. Ugyanis a torony északnyugati sarka alatt már kiszedték az alapot, előkészítve annak eldöntését, és ennek visszaállításáról sem gondoskodtak. A tornyot a régészeti kutatással párhuzamosan kellett újraalapozni/ 12 Összefoglalóan: a régészeti kutatás során nagyon kevés építészeti részlet került elő, amely a kolostor építésének idejét, pontos meghatározását előse4i Göcseji Múzeum Adattár, 753. VÁNDOR: László: Zalaszentgrót, ferences kolostorrom ásatási dokumentációja. Göcseji Múzeum, Zeg:, Adattár.
