Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Müller Róbert: Kora-középkori szövőszék rekonstrukciója Zalaszabar—Borjúállás szigtről
vőszékkel. 21 Ezért ezt a megoldást tartjuk a legvalószínűbbnek. Kiemelhető nyüstrudas változatának vázlatát a 3. kép 1—2. rajzon mutatjuk be. Természetesen a néprajzi párhuzamok alapján leírt és bemutatott függőleges szövőszék nem az egyetlen lehetséges változat. Bár analógiáját nem ismerjük, elképzelhető egy variáció két nyüstrúddal is. Ebben az esetben a szövőkeret két oldalára egymás alá két—két kétszer elágazó villás ág kerül. A láncfonalakat úgy vetik fel, hogy a fonalakat felváltva, hol az egyik, hol a másik nyüstrúd nyüstszemein fűzik át. A szádváltás menete a következő: felváltva hol a felső nyüstrúd van belső és az alsó nyüstrúd külső állásban, hol a felső nyüstrúd külső és az alsó nyüstrúd belső állásban. így mindig azok a láncfonalak emelkednek ki, amelyek a külső állásba helyezett nyüstrúd nyüstszemein haladnak át (3. kép 3—4.). Nem ismerjük az analógiáját annak a lehetséges változatnak sem, amikor csak egy nyüstrúddal oldják meg a szád váltást. A függőleges szövőkeretből kétoldalt egy-egy villás végű ág nyúlik ki. Erre fektetik rá a nyüstrudat. A nyüstrúdhoz úgy rögzítik a nyüstszálakat, hogy azok váltakozva a nyüstrúd két oldaláról indulnak. A láncfonalak felvetése után egyik irányba mintegy 45°-kal elforgatva a nyüstrudat 2,8—3,3 cm-nyire lehet kiemelni az egyik oldalhoz kötött nyüstszálakat és ezáltal a láncfonalak felét. Ekkora szádnyíláson, figyelembe véve, hogy keskeny pántról van szó könnyűszerrel át lehet dugni a vetélőt vagy csévélőt. A vetülékfonal leverése után kb. 90°-kal visszaforgatva a nyüstrudat a láncfonalak másik fele emelkedik ki. A szádnyílás ugyanakkora. Átdugva a vetélőt és leverve a vetülékfonalat újra az első lépéssel folytatódik a munka, csak az elfordítás mértéke természetesen 90°. A szádnyílás mérete növelhető, ha a láncfonalakat úgy vetjük fel, hogy azok jobban ki vannak feszítve, és a rövidebb nyüstszálak révén eleve kiemelkedik kissé a szövőkeret síkjából az összes láncfonál. így a nyüstrúd elfordításakor a láncfonalak egyik fele a korábban leírt mértékben kiemelkedik, a másik fele függőleges helyzetbe kerül, tehát a kifeszítés mértékével növekedik a szádnyílás nagysága (2. kép 1—4.). Ebben az esetben szinte végig tartani kell az egyik kézzel a nyüstrudat, hiszen ha elengedik, az azonnal visszaugrik középállásba. Ezt a lehetséges változatot azért is ismertetjük, mert az agancs faragvány árkai egészen simára, sőt fényesre kopottak, és ebben az esetben az állandó oda—vissza forgatás során óhatatlan, hogy a nyüstszálak rögzítése meg ne lazuljon kissé, előidézve ezt a kopást. Éppen azért, mert az agancs faragvány árkai erős kopást mutatnak, fel kell vetnünk e tárgy még egy lehetséges használatát a szövőszéken. A tiszántúli szőrtarisznyás szövőszék ismertetése során említi Domonkos O., hogy a láncfonalak felvetésekor ,,a gyors és pontos elosztást segíti a szövőszék elején lévő fogas. Ennek vasfogai közé két két szálat helyeznek, majd pedig átTAGÁN GALIMDSÁN: Néprajzi megfigyelések a kisázsiai Taurusz hegység déli részén. Ethn. 52 (1941). A 42. kép függőleges szövőszéket mutat. Sajnos a leírásban (244.) csak a vízszintes szövőszék részletes leírását adja, a függőleges szövőszéket éppencsak megemlíti. A fénykép viszont nagyon jó, és ebből egyértelmű, hogy a szádváltást egy nyüstrúddal és egy rúd segítségével oldották meg. A nyüstfonalakat csak szorosan rákötötték a nyüstrúdra, így nem látszik, hogy az rovátkolva volt-e?
