Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Müller Róbert: Kora-középkori szövőszék rekonstrukciója Zalaszabar—Borjúállás szigtről
vezethető műszó) 5 segítségével vernek le. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a mi agancs tárgyunk nem lehetett nyüst alkatrész, és nem tartozhatott lábítós szövőszékhez. A lábítós szövőszék ismerete nem zárja ki egyszerűbb szövőszékek használatát. Endrei W. rekonstrukciós kísérletét az Árpád-kori falvakban lábítós szövőszékkel felszerlt „szövőházakról", és következtetését, hogy a magyarság felé nem mesteremberek, hanem a falusi nép közvetítette a lábítós szövőszék ismeretét 6 Csilléri K. meggyőző érvekkel cáfolta. 7 A következőkben bemutatandó, a néprajzi anyagból ismert kézi szövőszékek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a 9—10. században még általánosan használtak egyszerűbb szerkezeteket. De milyen alkatrésze lehetett egy egyszerűbb szövőszéknek a mi tárgyunk? A sűrű, mély rovátkák alapján vagy fonalat vetettek át rajta, vagy kötöttek fel rá. Az egyszerű kézi szövőszékeken a nyüstfonalakat és a nyüstszemeket egy rúdra kötik rá, amit a különböző leírásokban nyüstrúdnak, s nyüstkarónak, félnyüstnek? nyüstpálcának, 10 hurokpálcának 11 vagy egyszerűen csak nyüstnek neveznek a szerzők. Nagyon fontos, hogy ezen a rúdon a nyüstfonalak ne csúszkálhassanak. Ezért, bár a leírások erről nem szólnak, nyilván sűrűn rovátkolni kellett ezeket. A sűrű rovátkák, különösen ha mélyebbre vésték őket, könnyen kitöredezhettek a fából. Ezért gondoltunk arra, hogy a belső felén vályús kiképzésű agancs faragványunkat egy ilyen nyüstrúdra szerelve használták, és az árkokba kötötték a nyüstfonalakat. A következő kérdés amit el kell döntenünk, hogy ezt a nyüstrudat horizontális vagy vertikális szövőszéken használták-e? A „nomád szövőszék" vízszintes rendszerű. Belső- és Első-Ázsia nomád népeinél általánosan elterjedt volt, a kirgizek még a közelmúltban is használtak ilyet. Alkatrészei a négy földbevert cövek, a hozzájuk kötött két henger, a szádképző deszka, a feltámasztott nyüstrúd és a cséppálcák. A rajta gyártott szövet szélessége nem haladja meg a 30 cm-t, tehát a vásznakat csíkokból varrták össze. Endrei W. feltételezi, hogy a bolgárok és az avarok ilyen vízszintes szövőszéket hozhattak magukkal. 12 A Borjúállás szigeti nyüstrúd alkatrész 20 cm hosszúságával meg is felelne ezeknek a méreteknek. Elkészítettünk egy vízszintes szövőkeretet, és sikeres próbaszövést is végeztünk. 13 (1. kép 2—3.) Mégis a néprajzi analógiák alapján elsősorban függőleges szövőszékre kell gondolnunk. Hrabanus Maurus enciklopédiájának montecassinoi kéziratában a függőleges kézi szövőszék 11. századi ábrázolása látható. 14 Szláv területeken még 5 ENDREI W. 1961. 112. G ENDREI W. 1957. 325—329.; UŐ. 1961. 121—126. 7 CSILLÉRI K.: Az Árpád-kori veremház ülőgödre és a házbeli szövőszék kérdése. Népr. Ért. 52. (1970) 59—80. 8 EBNER S. 168. 8 SZOLNOKY L. 195—199. 10 ENDREI W. 1957. 315. 11 ENDREI W.: A lábítós szövőszék kialakulása és feltűnése Európában. Tört. Szemle 1 (1958) 333. 12 ENDREI W, 1957. 315. 13 Köszönettel tartozom Bordács Attilánénak és Bordács Attilának, akik a rekonstrukciót elkészítették és a próbaszövést elvégezték. 14 HOROWITZ, H.: Technische Darstellungen aus alten Miniaturwerken. Beiträge zur Geschichte der Technik und Industrie, 10 (1920) 176. További adatokkal idézi ENDREI W. 1957. 310.
