Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Kerecsényi Edit: Szentmihályi Imre (1924—1986)
SZENTMIHÁLYI IMRE (1924—1986) Újabb fájdalmas veszteség érte a Zala megyei tudományos életet. 1986. június 12-én türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt dr. Szentmihályi Imre néprajzkutató, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum egykori igazgatója, majd tudományos főmunkatái'sa. 1924. február 11-én született Zala megyében a kies fekvésű Szentmihályfán (ma Böde). ahol apja birtokos volt. A falu szép Árpád-kori temploma, a régi boronaházak, valamint a sok népi monda és mese korán felkeltette érdeklődését a múlt és a paraszti kultúra iránt. Középiskolai tanulmányait Kőszegen, Esztergomban és Zalaegerszegen végezte. Zalaegerszegen már a gimnázium táj- és népkutató csoportját vezette a felsős diák. 1943-ban a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be, ahol a történeti stúdiumok kiegészítéseként néprajzi és régészeti előadásokat is hallgatott. Elvégezte a Magyarságtudományi Intézet akkortájt szervezett tanfolyamait, s értékes folklór anyagot gyűjtött szülőföldjén az 1848—49-es forradalom és szabadságharc centenáriumával kapcsolatban. 1947 decemberében abszolvált, majd szokatlanul rövid időn belül „Summa cum laude" doktorált néprajzból és középkori magyar történetből. Már itt, „A göcseji nép eredethagyománya : ' c. doktori értekezésében felvillannak kutatási módszerének legjellemzőbb vonásai: a végtelenül lelkiismeretes és gondos adatgyűjtő tevékenység és a probfémák meglátása és elemzése iránti érzékenység. Első munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum volt. Ennek Történeti Osztályán dolgozott önkéntes gyakornokként 1948—49-ben, mígnem a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége 1949. október 26-án Nagykanizsára helyezte, hogy a Városi Múzeum és Könyvtár második világháború során szétdúlt gyűjteményét rendezze. Nagy buzgalommal fogott az alapleltározáshoz, néprajzi gyűjtéseket végzett, s igyekezett, megszervezni a múzeum baráti körét. Csakhamar kedvezőbb lehetőség kínálkozott számára. 1950. július 1-től ugyanis az ugyancsak súlyos háborús veszteséget szenvedett zalaegerszegi múzeum vezetőjévé nevezték ki, s nagy szervezőkészséggel és odaadó szorgalommal folytatta muzeológusi tevékenységét immár szeretett szűkebb pátriájában. Az első tíz évben több mint 5000 műtárggyal gyarapította a gyűjteményt, amelyből mintegy 3000 db néprajzi volt. Ez időszakban gyűjtötte össze az országosan is kiemelkedő jelentőségű spanyolozott és faragott mángortók zömét, melyekről a Göcseji Múzeum 10 éves fennállása alkalmával kiadott emlékkönyvben írt értékes tanulmányt. E kötet számára dolgozta fel a múzeum történetét is.
