Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Petánovics Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése.

Említettük már a gazdag erdővel kapcsolatos néprajzi anyagot. Emellett külön kiemelésre méltó a kihaló kismesterségek gyűjtésének buzgalma. Eredményességét a táblázat adatai támasztják alá. Nem szabad megfeledkeznünk a viselettörténeti, s egyéb textil anyagról, amely a néprajzi gyűjtemény egyik büszkesége, sem a jelentős kerámia és bútor gyűjteményről. Zalaegerszegen a kanizsai múzeuméhoz hasonlóan alakult az intézmény sorsa. 1950. júliusától Szentmihályi Imre személyében néprajzos muzeológus került a múzeum élére, aki nagy szorgalommal látott a gyűjtőmunkához, hogy megvalósítsa a hajdani tervet, az igazi múzeumot. Mint a korábbiakból láttuk már, szinte a semmiből indult el. A múzeum alapját a háborúból megmaradt kevés tárgy, s a Balatoni Múzeumba menekített első egerszegi gyűjtés visszakerült darabjai alkották. A gyűjteményt a városi tanács korábbi székházában helyezték el, ahol 1953-ban mígnyílhatott az első állandó kiállítás is. A szűkre szabott teret hamarosan kinőtte a gyűjtemény gyarapodása, s az ötvenes évek nagy eredménye volt, hogy ideiglenes raktár céljára megkapta az intézmény az üresen álló zsinagógát. 1963-ban pedig megszületett a Göcseji Falumúzeum felépítésének terve. Az évtized végére oly szűk lett a múzeumépület, hogy a tanács új épületet bocsátott az intézmény rendelkezésére, ahol kedvező körülményeket lehetett teremteni a gyűjtemények elhelyezésének, ahol megfelelő kiállítási tereket alakítottak ki, s ahol létrehozták a múzeumi dolgozók: muzeológusok, restaurátorok és megyei múzeumi hálózat gazdasági irányítását végző adminisztratív személyzet munkahelyeit is. A néprajzi gyűjtemény — akárcsak Nagykanizsán — itt is egy kézben összpontosult egészen Szentmihályi Imre nyugdíjba vonulásáig. A gyűjtés, s ennek dokumentációja, nyilvántartása biztosított volt. A múzeum, s a tanács nagy vállalkozásaként született meg az országban elsőként a Göcseji Falumúzeum, amely ma is egyre bővül, s 1968-tól látogatók ezreit vonzza évről évre. Így érthető, hogy a Göcseji Múzeum gyűjteményében a megmentett épületeken kívül azok a tárgyak szerepelnek túlsúlyban, amelyek a házberendezést (bútor, világítás stb.), s a gazdasági életet (földművelés, állattartás, — U. Ő. : Az asszonyok fejviseletének alakulása Kiskomáromban és környékén az elmúlt 90 év alatt. (Néprajzi Értesítő. 39. 1957.) 123—147. p. — U. ö.: A pátrói „ajándékfa". (Néprajzi Közlemények. 4. 1959.) 130—135. p. — U. ö.: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környékéről. (In: Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve, Zalaegerszeg, 1960.) 303—329. p. — U. ö. : Kéregedények a Thury György Múzeumban. (Ethnográphia LXXXI. 1970.) 545—555. p. — U. ö.: Adatok a Zala megyei fazekasság történetéhez és értékesítési kérdéseihez. (In: Kutatások a gazdasági és társadalmi élet szolgálatában. Dél-dunántúli konferencia). Szekszárd, 1975. 79—89. p. —• U. ö.: A ruházati ipar mesterei Zala vármegyében. 1770—1925. (Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása). Kaposvár, 1978. 217—23-2. p. — U. Ö.: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón. (In: Somogy néprajza. 2. Anyagi kultúra. Szerk.: Knézy Judit) Kaposvár, 1980. 13—60. p. — U. Ö.: Zalai népi hímzések. I. A zalai fehérhímzés. (Bp. 1975.) — U. ö.: A Muramen ti horvátok története és anyagi kultúrája. Zalai Gyűjtemény. 20. sz. 1983. (Önálló kötet).