Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Petánovics Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése.
szőlőművelés) reprezentálják. Országos jelentőségű a Göcseji Múzeum faragott mángorló gyűjteménye, s gazdag a pásztorművészeti anyaga is. 17 Nagyon fontosak ezek a gyűjtemény csoportok, hiszen az I. világháború után megindult, s az 50-es évektől fölgyorsult paraszti élet átalakulása maga után vonta nemcsak a hagyományos gazdálkodásnak, s eszközkészletének eltűnését, hanem a régi falukép teljes átalakulását is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a városba mentett falu ma már az egyetlen együtt látható foltja a hajdani Göcsejnek. A tárgyakban megnyilvánuló eredményeken kívül számos tudományos felmérés, könyv is született a falumúzeum ürügyén, amelyek ma már a népi építkezés, illetve a népi építőművészet pótolhatatlan dokumentumai. 18 A felmérés szempontjai A néprajzi gyűjtemények létrejöttének, s fejlődésének vázlatos áttekintése után, vegyük most sorra a részletes felmérés szempontjait és a belőle levonható tanulságokat. A gyűjteményi anyag számba vétele nem volt kis feladat, hiszen mindhárom múzeumban egy-egy néprajzos dolgozik segéderő nélkül. Nagykanizsán az új állandó kiállítás gondjaival, Keszthelyen az épületfelújítással járó problémákkal küszködtek. Gondot okozott, hogy milyen csoportosítás, milyen szempontok szerint végezzük el a felmérést. Végülis közös megállapodással a három múzeum gyűjteményi sajátságaiból kiindulva határoztuk meg azt a húsz nagy- és ezen belül több kisebb — csoportot, amely munkánk vezérfonalául szolgált. 10 Megegyeztünk abban is, hogy minden néprajzos rövid elemzést ad saját gyűjteményéről, kiemelve azokat a tárgy-együtteseket, amelyek felgyűjtöttsén SZENTMIHÁLYI Imre: A Göcseji Múzeum mángorlógyűjteménye. (In: Göcseji Múzeum Jubileumi Évkönyve, Zalaegerszeg, 1960.) 331—358. p. — U. ö. : A göcseji nép eredethagyománya. (Bp. 1958.) — U. ö.: XVII. századi adatok Göcsej nevéről és területéről. (Ethnográphia, LXXX. 1969.) 565—568. p.. — U. ö.: Plánder Ferenc, Göcsej első néprajzkutatója. (Plánder Ferenc Göcsejről. Szerk.: Szentmihályi Imre). Zalaegerszeg, 1970. 55—74. p. — U. ö.: Göcsej területfogalmának alakulása. (Deák Ferenc Göcsejről.) Zalai Gyűjtemény, 5. 1976. 258—278. p. -— U. ö. : A történeti Hetes. (Ethnográphia LXXXVIII. 1977.) 412—436. p. — U. ö.: Hetes és Lendvavidék néprajzi sajátosságai. Zalai Gyűjtemény, 7. 1977. 18 BARABÁS Jenő: Zalai pajták. (In: Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve, Zalaegerszeg, 1960.) 277—288. p. — U. Ö.: Füstösház Zalában. (Ethnográphia, LXXX. 1969.) 333—346. p. — TÓTH János: A magyar skanzen és a göcseji szabadtéri múzeum. (In: Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve. Zalaegerszeg, 1960.) 289—302. p. — U. ö.: Göcsej népi építészete. (Bp. 1965.) — U. ö.: Az Örségek népi építészete. (Bp. 1971.) — U. ö.: A műemlékek nyomában. (Egy kutatóépítész beszámolója.) Vasi Szemle, XXXII. 1978. 61—81. p. SZENTMIHÁLYI Imre: Göcseji Falumúzeum, Zalaegerszeg. (Zalaegerszeg, én.). — U. ö.: A felsőszenterzsébeti füstösház. (Zalai Gyűjtemény, 2. 1974.) 103—173. p. — U. ö. : A típusfejlődés kérdése a nyugat-dunántúli népi építkezésben. (Vasi Szemle, XXX. 1976.) 107—124. p. — U. ö.: Körmend települése és népi építkezése a XVII. század derekán, I—II. (Körmend, 1980.)
