Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Petánovics Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése.
anyag a fennmaradt iratok, a háborús veszteséglista, s a megmaradt 132 db tárgy után ítélve zömében népművészeti tárgy lehetett. 8 III. A néprajzi gyűjtés megindulása az államosítás után Mint láttuk, a három zalai múzeum anyaga — s közte a néprajzi gyűjtemény legértékesebb része — a II. világháború pusztításának esett áldozatul, s mindenütt elölről kellett kezdeni mindent. A múzeumok sorsa az államosítás után megszilárdult, mindhárom városban megkezdődhetett a tervszerű, modern szemléletű gyűjtés. 9 Igaz, hogy az ország nehéz gazdasági helyzete miatt a múzeumok anyagi ellátottsága igencsak szerény volt, de mégis elég ahhoz, hogy a munka megindulhasson. Keszthelyen 1949-ben óriási erőfeszítéssel új állandó kiállítás nyílt, amely az ország első, sokáig legmodernebb kiállítása volt. Ezzel a kiállítással a múzeum vezetői bebizonyították, hogy az intézménynek van létjogosultsága, s a gyűjtemények pusztulása nem indok arra, hogy az épületet elvegyék, s más célra használják fel, hiszen új gyűjtésekkel még sok minden pótolható. 10 A nagy sietség, s a szűkös anyagiak miatt az első állandó kiállítás néprajzi anyagát részben más múzeumoktól kölcsönözték, nagyobb részt pedig a háborús veszteségből megmaradt tárgyakból és az új gyűjtésekből állították össze. Az épületmentő nagy igyekezet miatt nem volt idejük arra, hogy a kiállításba kerülő tárgyakat beleltározzák, kartonozzák. 11 Erre csak a kiállítás lebontása után kerülhetett sor, de addigra elkallódtak a feljegyzések. A háború után az első, modern elveket követő, tárgy-együttesek megvételét szem előtt tartó kutató Némethy Endre volt, aki nagyon szép kerámia anyagot hozott Sümegről és Keszthelyről. Az őt követő Gaál Károly halászatot, kismesterséget, Csermák Géza pedig állatgyógyászatot gyűjtött. Az ötvenes évek közepétől nem volt néprajzos Keszthelyen. A gyűjtemény háborút túlélt darabjait 1955-ben Gaál Károly, majd 1958-ban az egész néprajzi gyűjteményt Kodolányi János és Domonkos Ottó újra leltározta, kihagyva a leltározásból azokat a tárgyakat, amelyek nem tartoztak a Balatoni Múzeum akkori gyűjtőterületéhez. A cél az volt, hogy ezeket a tárgyakat át kell adni a területileg illetékes múzeumoknak. Keszthelyt ugyanis az 1949-es rendelet szerint Zala megyétől Veszprém megyéhez csatolták, s gyűjtőterületét — amely korábban felölelte az egész Balaton mentét — a keszthelyi, a tapolcai és a sümegi járás területére szorították. 1979. január 1-től Keszthelyt ismét Zala megyéhez csatolták, s gyűjtőkörzetét a volt keszthelyi és szentgróti járás területén jelölték ki. 12 A leltározatlanul hagyott tárgyak átadása persze sohasem történt meg, ezzel csak növekedett az amúgyis S H. KERECSÉNYI Edit: A Thury György Múzeum története. (In: Thury György Múzeum Jubileumi Emlékkönyve. Nagykanizsa, 1972.) 9—67. p. 9 1949. évi 13. tvr. kimondja a vidéki múzeumok államosítását. 10 BÉNYI László: Adatok a keszthelyi Balatoni Múzeum múltjából (1948—1949). (In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 11. 1972.) 9—13. p. H Az új állandó kiállítást 1949. július elején nyitották meg, s alig két hónap alatt rendezték. L.: BÉNYI i. m. 12. oldal. 12 A járásokat 1983-ban szüntették meg.
