Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok. I. (A Kárpát-medence 9—10. századi régészeti kutatásának vázlata és fö kérdései)

dék. Ez az utóbbi hatás a 9. század eleji történelmi események következtében még tovább erősödött.7 Az anyagi műveltség képének alakításában immár alkotó módon résztvevő kultúrák elemeiből önállósult, vált sajátos egységgé az az anyagi kultúra, melynek kiforrása nagyjából Szvatopluk idejére keltezhető, arra az időre, amikorra a nagymorva fejedelemség is virágkorát élte. Az ez időtől feltűnő ötvösremekeket nevezi a kutatás veligrádi típusú ékszereknek,8 melyek ún. bizánci — orientális jellege ma még, — talán mert a bizánci birodalom kora-középkori ékszerművességének csak kevés emléke ismert, -•' a vele közvetlen szomszédos területeken pedig (pl. Bulgáriában

30 vagy Dalmáciában-''

1

) nem a veligrádi stílusú ékszerek a jellemzők — nem tűnik eléggé meggyőzően alátámasztottnak.

32 A női viselet avar hagyományon alapuló jellemzője a függők és karikaékszerek kedvelése, melyekből többnyire több párt viseltek a homlokpántról a fej két oldalán lelógó pántokba fűzve. Viszonylag gyakoriak a gyöngysorok a nyak körül és a gyűrűk az ujjakon. A fej ékszereit eredetük szerint két nagy csoportra osztják. Az ún. dunamelléki eredetű (jórészt még a késő avarkori temetőkben is fellelhető) ékszertípusok: a nyitott végű, egyszerű huzalkarikák, a pödrött, a többszörös S-végű, a hengeres és lefelé szélesedő végű spirálcsüngős karikák — melyeket öszfzefoglalóan anyaguk alapján drótékszereknek is nevezünk —, továbbá a kétpántos díszű és a gömbcsüngős karikák. Ide soroljuk az ún. karantán típusú ékszereket is (ld. ott).

33 Ezek a karikaékszerek egyszerű kivitelűek, a köznépi rétegek körében gyakoriak, s jórészt még a 10. századi köznépnél is megtalálhatók.

3

'

1 27 ARBMAN, H.: Blatnica und Vaage. PamArch 53 (1962) 331—333.; BENDA, K.: Karolinská slozka blatnického nálezu. SlovArch 11 (1963) 199—222.; UÖ. Mittelalterlicher Schmuck. Praha 1968.; DEKÁN, J.: Moravia Magna. Großmähren— Epoche und Kunst. Bratislava 1980. 28 Feltételezik, hogy Staré Mësto azonos az írásos forrásokban 1131 óta Veligrad néven szereplő hellyel, mely az 1202—1261 közti oklevelekben már mint mezőváros említtetik. Veligradról pedig úgy vélik, hogy azonos azzal a Velehraddal, ahol a 14. század elején szerzett Dalimil-krónika szerint Method érsek a pfemiyslida nemzetségből származó Bofivojt megkeresztelte. Az először nagy számban a staré méstoi ásatásoknál megismert ötvösremek-ékszereket ezért nevezte el a kutatás kissé archaizálva veligrádi típusúnak. Staré Mësto—Veligrad— Velehrad azonosságáról ld. HRUBY, V.: Staré Mësto, velkomoravské pohfebisté „Na Valach" MonArch III. Praha 1955. 324—325. '"'ROSS, M. C: Catalogue of the Byzantine and Early Medieval Antiquities in the Dumbarton Oaks Collection II. Washington 1965. 30 Culture et art en Bulgarie médiévale (Ville—

XlVe s

.) Sofia 1979.; VAKLINOV, ST.: Formirane na starobulgarskata kultúra VI—XI. vek. Sofia 1977.; VYZAROVA Z.: Slavjani i prabulgari po danni na nekropolite ot VI

—XI. v na teritorijata na Bulgarija. Sofija 1976. 3

' Erről bővebben ld. a második részben. 32 A „bizánci-orientális" jelleget, először Eisner, J. határozta meg, a későbbiekben csak pontosították ezeknek az ékszereknek a körét. EISNER, J.: K dejinám naseho hradistniho sperku. Casopi Národního musea (Praha 116 (1947) 142— 162. 3 DOSTÁL 1966. 30—34., obr. 7. A

SZŐKE B.: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régtan 1 (1962) 35—44.; SZŐKE, B. M.: Ein charakteristischer Gebrauchsgegenstand des ostfränkischen Grenzgebietes: das Eisenmesser mit Knochengriff. ActaArchHung 34 (1982) 23—39, Abb. 2.