Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok. I. (A Kárpát-medence 9—10. századi régészeti kutatásának vázlata és fö kérdései)

A fej ékszereinek másik csoportját az ún. bizánci-orientális jellegű, az ún. veligrádi stílust képviselő ékszerek alkotják. Az egyszerű kivitelűtől a bonyolult iparművészeti remekekig számos változatban találhatók meg közöttük az aranyból, ezüstből, ill. aranyozott ezüstből, esetleg bronzból készült egy,- ill. kétoldalas szőlőfürtdíszes karikák, a filigrándíszes gömbökkel ellátott, ill. az ún. kosaras függők, az oszlopos csüngőjű és a félholdas függők. Ezek az ékszerek a 9. század utolsó harmadában és a 10. század elején jelentek meg, s a 10. század második felében, esetenként azonban csak a 11. században tűntek el. Kizárólag a hatalmi központok területéről, a vezető réteg és kíséretük tagjainak sírjaiból ismertek. Ez az ötvösség nagy hatással volt az ún. törtezüst leletek körére, formakincsének kialakulására, különösen ami annak lengyelországi csoportját illeti (Jakimowicz I. csoport).

:>,

•

, A veligrádi típusú ékszerek közül némelyik öntött változata a magyar köznépi ékszerek között is feltűnt.

3

*' A nyakat díszítő gyöngyök között igen gyakoriak a többtagú rúdgyöngyök, melyek kezdetben arany- és ezüstfóliásak, utóbb különféle színűek, főleg zöldek, kékek, a millefiori-gyöngyök, a sárga fonatos és pettydíszes barna, vagy fekete gyöngyök és az apró kásagyöngyök. Míg az előbb említettek frank műhelyekből kerültek ki, ill. azok mintájára készültek helyben, az utóbbiak már a késő-avarkortól elterjedt típusok.

37 A korszak vége felé tűntek fel, azaz már a 10. századot jelzik az olívzöld színű, hosszában tagolt, ovális üveggyöngyök és a domborítással díszített bronz és ezüst lemezgyöngyök.

38 Gyakran fűztek a nyakláncba félhold alakú csüngőket, kereszteket, ereklyetartókat. Utóbbiak a 9. század utolsó harmadában és a 10. század elején terjedtek el.

3u A gyűrűk között szintén megkülönbözteti a szakirodalom a dunavidéki és a bizánci-orientális típusokat: előbbiekhez sorolja az egyszerű pánt- és karikagyűrűket, továbbá a dudoros díszű, pajzsosán kiszélesedő fejű lemezgyűrűket, utóbbiakhoz pedig a filigránnal, granulációval és néha üveg vagy kőberakással díszített gyűrűket. E díszes gyűrűk a 9. század végén és a 10. század elején tűntek fel/'

0 Főként gyerekek és nők sírjaiból, a mellkas tájáról kerültek elő a korszak legjellegzetesebb ékszerei, a lemezgombok (gombiky), melyeket poncolt háttérből kiemelkedő palmettákkal, levelet csőrében tartó madarakkal, geometrikus motívumokkal, ékkövekkel, ill. üvegpaszta-berakásokkal vagy granulációval díszítettek. Egyes kutatók szerint már a 8. század végén, 9. század elején megjelentek,

41 mások — helyesen — óvatosabban fogalmaznak, s csak viselésük megszűnésének idejét határozzák meg a 10. század első felében/'

2 Többen felhívták a figyelmet a lemezgombok díszítő elemei és a késő avarkori művészet. J5 DOSTÁL 1966. 35—44, obr. 8—10.; az ún. törtezüst leletek csoportjairól JAKIMOWICZ, R.: Über die Herkunft der Hacksilberfunde. Congressus secundus archaeologorum balticorum (Rigae 1930). Riga 1931. 251—266. 26 DOSTÁL 1966. 35.; SZŐKE, B.: i. m. (1962) 44—52. 37 DOSTÁL 1966. 45—54.; ANDRAE, R. : Mosaikaugenperlen. Acta Praehistorica et Archaeologica 4 (1973) 101—198. 38 HRUBY, V.: i. m. (1955) 258—260. :

'

9 DOSTÁL 1966. 54—56. K DOSTÁL 1966. 56—58. 41

KLANICA, Z.: Velkomoravsky gombik. ArchRozh 22 (1970) 421—446. 42 DOSTÁL 1966. 60—65.