Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek
háborút követő Ínséges világban ugyan ki-ki megfonatta, megszövette még maradék fonalát lepedőnek, rétesabrosznak, ponyvának, zsáknak, de hímes vásznat nem rendeltek többé. Már csak azért sem, mert az akkori „fejtő" a párlósajtárban színét engedte, és összefogta, elcsúfította a ruhákat. De az egyre gyakoribb új bútor és berendezés is feleslegessé tette a hosszútörülközőt, a vékaruha helyébe pedig a kockás gyári pamut- vagy a damasztszalvéta lépett. Az 1950—60-as években a kanizsai országos vásárokon hosszú sorban árulták a falusi asszonyok az egykor oly nagy becsben tartott hímes szőtteseket. Napjainkban azonban újra megnőtt becsületük, így akinek még van, féltve őrzi, óvja. A takácsszőttesek értékes és ritka emlékei a mintakönyvek. Legtöbbször tüzetszerűen egymáshoz varrt lapokból álltak, s négyzetes-kockás papírra rajzolt mintákat tartalmaztak. Egy töredékesen fennmaradt, több mint 150 éves kanizsai mintakönyv 21 alapján fogalmat alkothatunk a múlt század derekán működött mesterek gazdag motívumalkotó fantáziájáról. Nyomon követhetjük, miként ötvözték a reneszánszból merített elemeket a népművészet formakincsével. A 2. képen látható madaras mintát például a lapszélen olvasható feljegyzés szerint a kiskanizsai „Miszlaji József szőte először, Keiner Mihál másodzor, 1833-ban Gábor Istvány harmadzor, 1835-ben Takáts István negedzer..." Az utolsó bejegyzés 1848-ból való, mert több szöveg már nem fért a lapra. A második mintát (3. kép) „Benedek Józef szütte" először 1833-ban, az utolsó bejegyzés pedig 1848-ban készült a „Kis Kanizsaji Törő Ferentz" keze által. A harmadik mintát (4. kép) különösen gyakran másolhatták, a rajz széle ugyanis annyira elpiszkolódott, hogy a bejegyzések többségét el sem lehet már olvasni. Csupán a kiskanizsai Nagy János és Tóth János neve betűzhető ki, akik 1841-ben szőtték a szép, reneszánsz ihletésű, pelikános motívumot. 22 Található még a mintakönyvben egy abroszra való geometrikus minta, s egy csillagos-madaras is. (5. kép) Ez utóbbit azonban nem nagyon másolhatták, mert a lapszélek itt csaknem teljesen tiszták. Sajnos, e szép mintákkal egyetlen zalai lepelruhán sem sikerült még eddig találkoznunk. 3. A hímes szőttesek főbb fajtái Az 1920—30-as évekig a falusi kelengyék elmaradhatatlan tartozéka volt egyrészt az anyától kapott ..letevőruha", mely gyakran nemzedékről nemzedékre öröklődött, másrészt a menyasszony számára újonnan készíttetett takács- és háziszőttesek. A több vég — „türet"-nek másutt ,,döng"-nek nevezett — különféle minőségű és rendeltetésű vásznat a rokon- és komaasszonyok abrosszá, törülközővé, vékaruhává vágták szét. Gondosan beszegték, esetleg kirojtozták vagy keskenyebb, szélesebb subrikával díszítették. A szabást megkönnyítette, hogy a takács az elvágandó helyet kis színes fonállal meg21 TGYM Okmánytár, 72.21.8. 22 Hasonló pelikános motívummal szövött fehér halottaspárna a Néprajzi Múzeumban is van Csökölyről. SZOLNOKY L., 1962. De közöl hasonló mintarajzot CSILLÉRY Klára is. K. CSILLÉRY Klára, 1971.
