Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek
más munkaalkalom, kereseti lehetőség. De nem volt, ezért az asszonyok télen megfonták s megszőtték a házilag termelt kendert, s ezáltal viszonylag olcsó — egyúttal tartós — vászonfélékhez jutottak. Ezzel magyarázhatjuk a háziiparral mellékesen foglalkozó nők 1900-ban még igen magas, sőt 1910-ben is jelentős számát. 14 Az 1920-as évekig még az ágyterítő is gyakran kékfestőnél festetett, két szélből összevarrt házi- vagy takácsszőttes vászonból készült A gyárilag szőtt pamut vagy damaszt abrosz és szalvéta (ez a vékaruháí pótolta) is csak az 1900-as években jelent meg a kelengyékben. A módosak vagyonuk bizonyságaként, a szegények pedig azért vásárolták, mivel parányi földjükön kendert nem termelhettek. Másrészt a vagyontalan lányok rendszeresen jártak napszámba vagy summásmunkára — esetleg házicselédnek szegődtek —, így keresetük egy részét magukra költhettek. Az I. világháború után a takácsipart végleg elsorvasztotta a mind tömegesebben és egyre olcsóbban termelő gyáripar. Az 1925. évi közigazgatási tájékoztató a megkisebbedett, Trianon utáni Zala megyében már csak 61 takácsról tudósít. Ezek 27 helységben dolgoztak: a legtöbb Kapolcson (7 fő), 5—5 Tótszerdahelyen és Bucsuszentlászlón, 4—4 Zalaegerszegen és Zalagyömörőn, 3—3 Hahóton, Molnáriban, Nagyradán és Salomváron. 15 Ugyanezen adatgyűjtemény 54 helységben — zömmel a letenyei és novai járásban — háziiparként említi a fonás-szövést. A takácsmesterség kihalását elősegítette természetesen a mind intenzívebb polgárosodás és a paraszti közízlés változása is. Ezzel magyarázhatjuk, hogy 1953-ban 3, 1956-ban 10, 1959-ben 7, 1962-ben 5, 1974-ben pedig már csupán egy takácsot említ megyénkben a statisztika. 16 2. A megrendeléstől a készáruig Működő paraszttakáccsal, sajnos, már csak kettővel találkozhattam, a beleznai Kele Ádámmal és a galamboki Beke Imrével. Az utóbbitól 1964-ben, 77 éves korában vásároltuk meg szövőszékét a mesterség számos más eszközével együtt. 17 A szövőszéket a mester nagyapja készíttette 1880 körül. (1. kép) 14 1900-ban az alsólendvai járásban iparral mellékesen 1125, a csáktornyaiban 1702, a kiskanizsaiban 596, a letenyeiben 472, a perlakiban 300 nő foglalkozott. Nyilván fontak és szőttek. Számuk 1910-re jelentősen csökkent. 15 Két takács az alábbi helységekben dolgozott: Gelse, Gógánfa, Homokkomárom, Kemendollár, Nemesvita, Söjtör; egy pedig Bak, Dióskál, Felsőpáhok, Kaczorlak, Karácsonyfa, Magyarszerdahely, Mihályfa, Nagykanizsa, Pacsa, Pakod. Petrikeresztúr, Zalaszentjakab. Zala megye 1925. évi Közigazgatási Tájékoztatója, ZML. A 123. 16 Zala megye legfontosabb statisztikai adatai 1956. (Zeg. 1957.) 63. p., Zala megye legfontosabb statisztikai adatai 1962. (Zeg. 1963.), 68. p., Zala megye statisztikai évkönyve 1974. (Zeg. 1975.), 67. p. 17 TGYM. Lelt. sz. 64.62.1.1—64.62.11 és 65.1.1—2. ;E szokványos formájú szövőszék kerete ékekkel összecsapolt bükkfa, tehát szétszedhető. Egyéb alkatrészei tölgy- és más kemény fákból faragottak, s helyenként egyszerű vésett motívumokkal díszítettek. „A fonalasdurungra felvetett fonál a nyüstökön és bordán áthaladva — már vászonná szőve — a mell- és csúszódurungon keresztül végül a vásznasdurungra tekeredett" — magyarázta a mester. H.: 188 cm, Sz.: 160 cm, M.: 175 cm.
