Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Balogh Elemér: Az első népképviseleti választások Zala megyében.

a) Szabad királyi városokban vagy rendezett tanácsú községekben azok, akik 300 ezüst forint értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig úrbéri értelemben vett 1/4 telket vagy azzal azonos kiterjedésű földet bírtak tulajdonul akár önállóan, akár osztatlan családi birtokként. b) Azon kézművesek, kereskedők és gyárosok, kiknek tulajdonában műhely, kereskedési telep vagy gyár állt, s folytonosan legalább egy segédet alkalmaztak. c) Mindazok, akik /saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó és biztos jövedelmet voltak képesek kimutatni. d) A mai szóval értelmiséginek nevezhetők, akiket azonban a törvény taxatíve felsorol: „Jövedelmükre tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, académiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, melyben állandó lakásuk van."

2 e) Végül mindazok szavazhattak, akik addig e jog birtokában voltak. A törvény ui. már első szakaszában leszögezte, miszerint: „Politikai jogélvezet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak elvenni, a jelen Országgyűlés hivatásának nem erezhetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak."

3 A korábbi, javarészt rendi kiváltságon alapuló választójog helyébe tehát egy vagyoni, jövedelmi, illetve értelmiségi cenzus által meghatározott választójog lépett. A kisbirtokos vagy éppen birtoktalan nemesség megőrizte választójogát, a vagyoni cenzusok megvonásának módja azonban a választók fokozatos további növekedését ígérte, összhangban a „jogkiterjesztés" koncepciójával, valamint azzal, amit Kossuth már 1848. február 18-án így fogalmazott meg: „csak egyet nem fogadok el, ti. a választásnak semmi ollyan formáját, melly a kifejlődésnek útjában áll és megköti a további jogterjesztésnek minél többekre kiáradását."

4 A passzív választójog feltételéül a szavazati jog megléte mellett még a jogalkotó a betöltött 24. életévet és a magyar nyelv ismeretét kívánta meg — utóbbi indokául az szolgált, hogy a törvényhozás és az országgyűlési tanácskozások nyelve egyaránt a magyar volt. Az országgyűlési képviselők anyagi létfeltételeinek biztosítása végett a törvény számukra 5 Ft napidíjat és lakbér céljára évi 400 forintot utalt ki. A központi választmány Az országgyűlés elrendelte népképviseleti közgyűlések tartását a megyékben, melyeknek feladata volt megválasztani egy „nagyobb számú" állandó 2 Magyar Törvénytár (Bp. 1896), 1836—1868. 1848: V. tc. 2. §. 224. p. 3 Magyar Törvénytár (Bp. 1896), 1836—1868. 1848: V. tc. 1. §. 223. p. 4 KÖM. XI. 547.