Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Halász Imre: Zalaegerszeg mezőváros írásbelisége a XIX. század első felében
Ami a városi ügyvitel legfontosabb iratait illeti, a gazdasági és gazdálkodási; valamint a mezőváros jogát, kiváltságait illetően mindenekelőtt a kontraktusokat és a tulajdoni, vagy jogvitákat és a pénzügyi elszámolásokat őrizték meg. így a város határában fekvő rétek tulajdonjogára vonatkozó iratok, aztán a kocsmáltatási joggal kapcsolatos iratok, a városi vámossal kötött kontraktus, a város piacán való helypénzszedés ügye, a téglaégetési engedély, és téglaégetés miatt szerződés az uradalommal, valamint a tiszttartó elleni panaszok szerepelnek a gazdasági iratok közt, de ugyanitt helyezték el a város felmérése után készült határkimutatást is. 9 A város gazdálkodását illetően kevés bejegyzést találunk a jegyzőkönyvekben. A század harmincas éveinek közepéig általában csak annyit jegyeztek be, hogy a bíró, vagy más számadással megbízott személy beszámolt a 60 tagú képviselőtestület jelenlévő tagjai előtt, akik ezt rendben találták. Megmaradtak viszont (kevés hiánnyal) külön kezelve az évenkénti számadások. A szóban történt, beszámolás előtt egy minden bevételt—kiadást tartalmazó kimutatást készítettek, s ehhez csatolták valamennyi „Quetantiát". 1805-ös évről például 18 oldalas összesített kimutatás készült, melyhez vaskos köteget: több száz nyugtát és évközben készült kimutatást csatoltak. Ha az uradalmi tiszttartó előtt történt beszámolót elfogadták, valamennyien, akik érintettek voltak a város vezetésében, vagy gazdálkodásának bonyolításában, a kimutatást aláírták. Az 1805-ös elszámolásban 21 aláíró szerepel, ebből 15 „manu propria" jelöléssel, ami nemcsak azt jelenti, hogy a városi képviselőtestületben a mezőváros műveltebb rétege található, hanem azt is, hogy a gazdasági ügyekkel, adóügyekkel foglalkozóknak szinte kötelező volt már a XIX. század elején az írni tudás, illetve ezekre a tisztségekre döntő többségükben írástudókat választottak. (Az írástudatlanok az esküdtek és kisbírók közül kerültek ki.) A 140 tételből álló számadásnak egyébként a következő lényegesebb részei voltak: „Perceptio, A Köz Adókbul, A Naturalikbul, Az Arendábul, Az város Korstmáinak jövedelmibül, Más Közönséges Bevétel, Árpa vásárlásra, Zab vásárlásra, Bé állíttatott az T. N. Vármegye Rendelésébül liszt, zab és széna portiokra, Gyalog és Lovas Militiára, Borok vásárlására, Szarvas Marhákra és Lovakra, Mészért, Szolmáért, Város Recrutáira, Szegények, megholtak az Városban, koporsojok kifizetésére, Város Közönséges Szükségére." 1 " A gazdasági ügyekkel foglalkozó iratcsoport másik részét a különböző panaszoslevelek, folyamodványok, határmeghatározások és egyéb szerződések, tehát a nem mindennapi pénzkezeléssel összefüggő iratok képezik. Olyanok is találhatók ebben a csoportban, melyek a városhoz tartozó — s szélső fekvése miatt — sokat vitatott rét tulajdonjogát bizonyítják, az uradalmi tiszttartó elleni, a püspökhöz intézett feljelentések, hídvámügyekre vonatkozó akták, a városi vámos kontraktusa, birtokok közötti határok pontos lefektetése, a városi piac helypénzszedésének ügye, téglaégetési engedélyek, canonica visitatio (ebből csak az 1830. évi került itt elhelyezésre), s pontos határkimutatás, mely a város 11 ZML. V. 1601. 93—112. "'ZML. V. 1601. 229.
