Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Halász Imre: Zalaegerszeg mezőváros írásbelisége a XIX. század első felében

1840. évi felméréséről készült, továbbá az örökös kontraktus megerősítése 1827ből. Az iratok jelentős része eredeti példány, de egyre növekszik a másolatban ittmaradt ügyiratok száma. Mindenekelőtt a panaszok másolatát, és más általuk kezdeményezett ügy másolatát helyezték el.

11 A város hivatalában ebben az időben semmiféle segédkönyvet, irattári indexet nem alkalmaztak. Ha bizonyos mennyiségű iratpusztulást fel is tételezünk, akkor is olyan minimális volt a külön kezelt ügyiratok száma, illetve a folyamatban lévő ügyek száma, hogy azt a hivatalban lévő bíró, jegyző, vagy perceptor fejben tudta tartani, az éves számadások pedig — a nyugtákkal együtt — aránylag rövid idő alatt levéltárba kerültek, ahol külön a számadások nemei szerint helyezték el. IV. Az igazgatási és jogszolgáltatási ügyekkel kapcsolatban készült iratok közül legfontosabbak a jegyzőkönyvek. A XIX. század közepétől ezekben rögzítették a város legfontosabb ügyeit. Zalaegerszeg mezőváros legrégebbi ránk maradt protocollumát 1743-ban kezdték vezetni, de rendkívül hiányosan. A vaskos jegyzőkönyvbe inkább csak az évenkénti választások eredményeit vezették be, korábban — míg nem gyűjtötték külön — az éves pénzügyi elszámolások találhatók benne. A bejegyzések nem követik egymást időrendben, többször találunk a XIX. századi bejegyzések között 80 évvel korábbit, és fordítva. A pár soros bejegyzéseket azonban minden esetben hitelesítették, és nem egy esetben maga a bíró és nem a jegyző írta be ezeket a feljegyzéseket. 1839-ben a bíró és tíz tanácsos hitelesített, akik már valamennyien le tudták írni nevüket. Evmeg jelölés nélkül ebben az első jegyzőkönyvben található a bíró és a nótárius esküformulája is, továbbá az 1823-ban készített új városi zászló felirata, valamint több évről a város által kiállított újoncok listája, a jegyzőkönyv végén pedig a „Tűzi Cassába fizetettek" névsora 1823-tól 1840-ig. Itt található meg először 1811-ből a frissen felfogadott jegyzővel, Hollósy Imrével kötött megállapodás is, mely a nótáriusi hivatal javadalmazásáról is tudósít: ,,... lakása lészen az város sessionalis [sic!] mellett levő kis szobába, fizetése pedig kész pénzben Egy száz azaz 100 forént jó Pénzbe, és előbbenyi mód szerént egy szekér aggszéna, és egy szekér sarjú még it [sic!] 12 gyertya ezen kívül Papiros és Ténta, az Notáriussághoz elegendő, az Testamentumoknak (lejegyzéséért??) jó pénzbe 24 kr. melly fizetésért fönt Tisztelt Nótárius Úr mindenekben szorgalmatos tehetségét ki mutatni tartozik."

12 A mezővárosnak a már említett protocollum mellett voltak a század elejétől általában tisztújítástól tisztújításig (novembertől novemberig) vezetett jegyzőkönyvei is, melyeknek oldalszáma képet adhat az írásbeliség mértékéről. A teljesség igénye nélkül néhány adat:

13 11 ZML. V. 1601. 93—122. 12 ZML. V. 1601. 734. 13 ZML. V. 1601. 738—746.