Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Benczéné Nagy Eszter: Zalaegerszeg mezőváros igazgatási szervezete I.(1775—1849)
a városi magistratusságtól 40 Forintért megváltotta; mely pénzt annak adományozták, aki a tisztséget elvállalta. 1826-ban Pauer József tímár 50 Forintért váltja 28 meg magát a strázsamesteri szolgálattól, de hasonló adataink 1811-ből és 1821-ből is vannak. 29 Már említettem, hogy a jegyzőkönyvi sorozat nem teljes, ennek ellenére úgy érzem., a városi tanács működésének mechanizmusa jól megragadható és végigkísérhető. A tanácsüléseket nem meghatározott rendszer szerint tartották, a két ülés közötti időszakok is teljesen változóak, a 10—15 naptól a 2—6 napig egyaránt előfordulnak időszakok, de van rá példa, hogy havi 5—8 alkalommal ültek össze tanácskozni. A jegyzőkönyvek bejegyzései alapján el lehet fogadni a havi 4 alkalommal való ülésezést, ami évi 40-szeri tanácskozást jelentett, ez természetesen csak esetleges, mert az első periódusból egyetlen év jegyzőkönyve sem teljes. Nem határolható el egymástól élesen a különböző tanácsülések témaköre, még akkor sem, ha a jegyzőkönyvekben használatos elnevezések teljesen különbözőek: hol egyszerűen csak „gyűlésnek" írják, hol pedig „kis gyűlésnek", máskor „közgyülekezetnek". Ez utóbbi elnevezést általában a tisztújító gyűléseken használták, de nem kizárólagosan, mert máskor is előfordult, igaz ritkábban. A választások alkalmával természetes, hogy a közgyülekezet elnevezés szerepel, hiszen a mezőváros egész közönségét érdeklő dolgokról volt szó, de a többi esetben egyaránt alkalmazták akkor is, ha az egész várost érdeklő ügyeket tárgyalták, vagy az egész városra vonatkozó határozatot hoztak, de ugyanúgy használták akkor is, ha kis jelentéktelen „csetepatékat" vizsgáltak meg és próbáltak azokban igazságot tenni. A városi tanács összetételében meghatározó szerepet játszanak az iparosok. Nemesek ugyan kevesen kerülnek be a tanácsba, a 39 esztendő alatt mindössze nyolc nemes működött a tanácsban, ők is többségükben kézműves mesterséget folytattak, mint pl. 1811-ben Nemes Kovács György, aki a takács mesterséget űzte, vagy 1829-ben Nemes Pathy János, aki lakatos mester volt. A tanács döntő többségét ezen első periódusban az iparosok adták. Az adózók száma fő Az adózó kézművesek száma fő A tanácsban A kézműveműködő sek aránya kézművesek a tanácsban száma fő* % 1797 1802 1804 1813 1816 1820 1824 1827 450 459 446 437 461 432 393 197 191 195 155 153 169 162 164 47,8 41,6 43,3 34,8 35,0 36,7 37,5 41,7 7 10 11 7 8 9 9 9 53,8 76,9 84,6 53,8 61,5 69,3 69,3 69,3 * A tanács létszáma 13 fő. 27 ZML. Zeg. Régi Lt. 734. sz. 349. p. 2H :ZML. Zeg. Régi Lt. 736. sz. jkv. 1826. 29 ZML. Zeg. Régi Lt. 734. sz. 343. p.
