Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Benczéné Nagy Eszter: Zalaegerszeg mezőváros igazgatási szervezete I.(1775—1849)
Horváth András (iparos) 13 Kemény József (iparos) 13 Takács János (iparos) 12 Bessenyei János (iparos) 12 Györei Mihály (iparos) 0 Szabó József 6 Átlagosan az 1817-es esztendő esküdti testülete tizennégy esztendeig látta el kisebb-nagyobb megszakításokkal feladatát. Nagyobb változással, mozgással itt sem találkozhatunk. Az 1827-es esztendőben a következőképpen alakult a kép: Név A tanácsban eltöltött évek száma (1790—1829 között) Ns Kovács György (iparos) 25 Udvary György 19 Bogár László (iparos) 15 Kemény József (iparos) 13 Tóth József 11 Gyuk Imre (iparos) 10 Korpits László (iparos) 9 Nagy József 9 Rigó József (iparos) 7 Ns Pathy János (iparos) 7 Benkő Ferenc (iparos) 6 Mayer József (iparos) 4 Ns Fábián Pál 3 Az 1827-es esztendő esküdti testülete — csak az első periódusbeli működésüket tekintve — átlagosan tizenegy esztendőt töltött el hivatalában. így nem lenne teljes a kép, mert az esküdtek többsége a második, 1829 utáni szakaszban is többnyire még hosszú ideig tevékenykedett. Célszerűnek látszott tehát az időhatártól függetlenül kiszámolni, hogy hány évet dolgoztak a város vezetésében. Az 1827-ben esküdteknek megválasztottak tizenhét és fél esztendeig voltak átlagosan a városi tanács tagjai. Az első időszak végére tehát állandósul a városiak azon szűkebb köre, melyből a városi vezetőket választják. Végeredményben — a fenti három év keresztmetszete alapján — egyértelműen leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a városi tanács működésének a vizsgált első időszakában (1790—1829) a szervezet összetétele nem volt változékony, a városi tisztviselők hosszú ideig maradtak hivatalukban, sőt a periódus végére növekszik is (10—12—15 év) a hivatalban eltöltött idő. Ez azt mutatja, hogy viszonylag állandó tagsággal működik a városi tanács; mindazok ellenére, hogy nem kis terhet jelentett a tanácstagság (ugyanakkor előnyökkel is járt; például a városi esküdtek minden közmunka alól fel voltak mentve). Az előnyök ellenére sokan akadtak, akik ha meg is választották őket a mezőváros tanácsába, nem kívántak abban résztvenni. így például Horváth Pál szabó mester 1812. december 12-én tartott tanácsülés alkalmával 27 magát
