Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Benczéné Nagy Eszter: Zalaegerszeg mezőváros igazgatási szervezete I.(1775—1849)

egymással szemben. Ez a viszony, vagyis a mezővárosi státus (oppidum) a feudális államszervezetben igen nagy előnyt jelentett a jobbágyközségek kötöttségéhez viszonyítva, viszont lényegesen alatta maradt a szabad királyi városok önkormányzati jogainak.3 Valójában földesúri—jobbágyi viszony volt, melyet a szerződés nem szüntetett meg, csak enyhített, hiszen a telkek a földesúr engedélye nélkül nem voltak elidegeníthetők, a lakosok pedig az úrbéri földjük után fizették az adót. A városi tanács tagjait, a bírót és az esküdteket minden év november 1-én választották.-'

1 A tisztújítást megelőzően egy választmányt hoztak létre, amely az uradalmi tiszttartó utasításait figyelembe véve előkészítette a választásokat. Ugyanis a város maga választhatta meg bíráit de mégsem egészen szabadon, mivel a lehetősége végülis arra korlátozódott, hogy az uradalmi tiszttartó candidatiója alapján jelölt három személy közül választhatott. Minden bizonnyal a mindenkori városvezetés és az uradalmi tiszttartó kapcsolata nagymértékben befolyásolta, hogy a város tudta-e egyáltalán az akaratát érvényesíteni a három jelölt személyére vonatkozóan. Arra bőven van adatunk, hogy legtöbbször írásban juttatták el a jelöltek nevét a tanácsnak, amelyek közül a város közössége az esetek többségében közfelkiáltással választotta meg a bírát. A bíró általában képzetlen személy, így többször előfordul, hogy nem mindig megfelelő döntést hoz vezetésével a tanács, az igazságszolgáltatás terén, vagy olyan ügyekben is próbál eljárni, amelyekben pedig nem lenne joga. így történhetett meg, hogy 1827-ben foglalkoztak a nemességét bizonyítani próbáló Magyar Pál csizmadia ügyével, aki ellen a városbéli nemes Magyar család panaszt emelt, holott nemességi ügyekben eljárni a városi magistratusnak semmiféle jogcíme nem volt.'

25 A választások többnyire zavartalanul folytak le, panasznak csak egy-két esetben találjuk nyomát, amikoris, hol a földesúr jogainak megsértéséről, hol pedig a vármegye önkényes beavatkozásáról van szó. A bíró személyével egyidőben választották meg a város polgárai a 12 esküdtet, akik a bíróval együtt arra voltak hivatva, hogy a város dolgait legjobb tudásuk szerint intézzék. Szintén ezen az összejövetelen választották meg a különböző tisztségek viselőit, egyrészt a tanácsbeliek köréből, másrészt kívülállókból. A vizsgált időhatárok (1775) 1790—1849 között a városi tanács működésében két viszonylag jól elkülöníthető időszakot figyelhetünk meg. Az első időszak az 1790-től az 1320-as évek második feléig tartott (1829), a második pedig az 1820-as évek végétől (1829) 1849-ig. Az elkülönítés azért lehetséges, mert a tanács ügyrendje, hatásköre igazából a 30-as évek elejére alakul ki, válnak rendszeresebbé az ülések, különíthetők el az egyes ülések hatáskörei, míg az előző időszakban sem az ülések fajtáit, sem pedig hatáskörüket nem lehet egyértelműen meghatározni. Az első periódus közel 40 esztendeje alatt a városi tanács élén 21 bíró váltotta egymást. Ha ennek az időszaknak az átá CSIZMADIA Andor: Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században. (Studia Iuridica, Pécs, Tankönyvkiadó, Bp. 1962.) 24

SEBŐK Samu: i. m. 42—43. p. 25 ZML. Zeg. Régi Lt. 736. sz. jkv. 1827.