Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Benczéné Nagy Eszter: Zalaegerszeg mezőváros igazgatási szervezete I.(1775—1849)
lagát nézzük, akkor egy-egy személy 1,8 évig volt bíró. A valóságban azonban legtöbbjük egy esztendeig bíráskodott, hárman két esztendeig, négyen — Bessenyei János, Bogár László, Czopek József és Nemes Kovács György — három, Kovács István és Kemény József pedig öt—öt esztendeig. Kovács István négy esztendeig volt egyhuzamban bíró, nyolc év múlva ismét megválasztották egy esztendőre. Kemény József először két esztendeig, majd három esztendő múlva három évig látta el a bírói tisztet. A 21 személy közül, aki a 39 esztendő alatt városbíróként működött 16 volt iparos. A vizsgált időszakon belül 32 éven át vezette a várost iparos bíró. A rovatos adóösszeírások (dicalis conscriptio) segítségével sikerült vagyoni helyzetük változását is végigkísérni. Itt csak egy-két példát szeretnék kiemelni; Bessenyei Jánost, aki 1814—16 között volt bíró, harmadosztályú iparosként írták össze 1796-ban, majd 1802-ben, 1813-ban, 1818-ban, 1819-ben. Ugyanezekben az években az általa fizetett adó mennyisége a következőképpen alakult: 1796. 9 frt. 47 krajcár, 1802. 12 frt. 33 krajcár, 1813. 15 frt. 39 krajcár, 1815. 15 frt. 47 krajcár, 1819. 22 frt. 48 krajcár. Az adója jelentős emelkedést mutat, holott egyéb javaiban — szántó, rét, állatok, szőlő — éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk (a kezén lévő szántóföld mennyisége az 1802-ben összeírt 8 holdról 5 holdra csökkent, a szőlőé 8 kapásról 3 kapásra). Az adó ilyen egyenesen emelkedő tendenciája minden bizonnyal a pénzromlással magyarázható. Kemény József esetében, aki 1822—23-ban és 1827—29-ben volt bíró, nem sok változást tapasztalhatunk. Az összeírások alapján (1802, 1816, 1819/20, 1824, 1827) adójának mennyisége körülbelül — hasonlóképpen, mint Bessenyei Jánosé — a kétszeresére emelkedett. Czopek Józsefnél, aki 1808—1809-ben volt bíró, az összeírások alapján az adó mennyisége szintén közel kétszeresére növekedett (1796, 1802, 1804, 1813, 1816), holott egyéb javaiban alig állott be változás. Végeredményben a többi bírónál is hasonló kép rajzolható meg; az anyagi javak csekélyke változása mellett az adó növekvő tendenciája. A mezőváros bírái azonban a vizsgált időszakban éppen nem a legtöbb adót fizető polgárokból kerültek ki, hanem abból a csoportból amelyben a legtöbben éltek a városban: a középsőből. A bíró általában képzetlen személy volt, akit az uradalom állította három jelölt közül választott a város. Kiválasztásában inkább rátermettsége és az emberek közötti népszerűsége volt a döntő motívum, semmint a feltételezett szakmai hozzáértése. Ebben a szakaszban mindvégig funkcionál a kisbírói tisztség, de munkájáról, feladatáról nem szólnak a források, nem is minden évben tüntették fel megválasztását. A 39 esztendő alatt 25 alkalommal jegyezték fel a kisbíró, illetve a kisbírók nevét. Ők általában olyan emberek voltak, akik korábban még nem szerepeltek a tanácsban. Az 1815. november elsejei 26 bíróválasztás20 ZML. Zeg. Régi Lt. 734. sz. 350. p.
