Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Benczéné Nagy Eszter: Zalaegerszeg mezőváros igazgatási szervezete I.(1775—1849)
rai és a közönséges falusi jobbágyok között kell kijelölni, de megítélésük mezővárosonként is igen különböző volt. 13 A XVIII. században és a XIX. század közepéig az egerszegi városiak mindössze háromféle adót fizettek. w Elsőként a quantumot, az országos adót, amelyet a vármegye vetett ki, és amely csak a kontraktusban rögzített népességre vonatkozott, s külön intézkedett a városban lévő újpolgárok (cigány), zsidók és kereskedők adóztatásáról. Másodszor az árendát, melyet a püspöki uradalomnak fizettek, amely a különböző időszakokban igen különböző értéket mutatott: volt 50 frt, majd Bíró Márton püspöksége idején 160 frt (1746). aztán a Mária Terézia féle örökös szerződés megkötése után ismét 50 frt. A harmadik adózás a 150 frt-os papbér és később még a mesterfizetés volt. A városnak a malmai és kocsmája után volt olyan jövedelme, hogy külön adót a város költségeire nem vetettek ki, hanem azokat a fentiek bevételéből több-kevesebb sikerrel próbálták fizetni. A város közigazgatásának első adata az 1739. július 12-én kelt 15 rendelet, amelyben a földesúr a város elöljáróit utasítja a számadások rendes és rendszeres vezetésére. A következő állomás az 1753-ik esztendőben hozott városi szabályrendelet, 1 " amelyre azért volt szükség, „hogy pedig jövendőben a Városnak dolga rendesebben tolhasson, annak jövedelmi hasznosabban dispensáltassék (kiadatassanak) és mind a Város, mind a Számadók magokat mihez és Miképp tartani tudhassák, örökös rend tartásul statuáltatik (határoztatik)." Szabályozza a rendelet a perceptor (adószedő) feladatát, hogy a város számadásait (perceptio, erogatio) csak a perceptor végezze, abba senki másnak ne legyen beleszólása, még a bírónak sem. A rendeletben meghatározták a városi tisztségviselők fizetését, természetbeni járandóságát is: — az öreg bírónak 20 frt, — a kis bírónak egy font hús és egy icce bor, — a nótáriusnak 8 frt, — a mesternek mint orgonistának 20 frt, 6 köböl búza, 6 köböl rozs, — az esküdteknek négy—négy frt, — a portio perceptornak 18 frt, — a bormesternek 5 frt, — a malom bírónak 5 frt, •— a két hajdúnak 10 frt és két pár bakancs, 13 SIMONFFY Emil: Város a feudalizmus és a polgári kor határmezsgyéjén. In: Fejezetek Zalaegerszeg történetéből. (Zalaegerszeg, 1970.) 36. p. Lásd még: RÜZSAS Lajos: Dunántúli mezővárosfejlődés a kései feudalizmus korában. (Somogy megye múltjából, szerkesztette: Kanyar József, Kaposvár, 1974.) 15 SEBŐK Samu: Adatok Zalaegerszeg R. T. város történetéből. (Zalaegerszeg, 1902.) 43. p. '••SEBŐK Samu: i. m. 23. p. "'SEBŐK Samu: i. m. 24—26. p. Az 1753-ban kelt eredeti irat hiányzik a városi levéltár anyagából. Az idézett mű szerzője nem tért ki arra, hogy a felsorolt illetmények mennyi időre jártak a tisztségviselőknek. Nem valószínű, hogy egész évi fizetésről lett volna szó. A városi tisztségviselők járandóságáról csak szórványos adatok állnak rendelkezésre, így nem áll módunkban egy-egy időmetszetben a teljes ide vonatkozó adatot közölni.
