Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Pintér István: Népies üvegképek Nyugat-Magyarországon
nál" levő terület húsz festőműhelye közel évi 150 ezer aranyforint hasznot hozott az ügyes parasztfestőknek.'-' 0 ' Ä képek Sorozatgyártásban, minták után készültek. Ezeket a vázlatokat az üveg alá tették, majd megrajzolták a kontúrokat. A sandliak, az áusergefeldick és velük együtt a sziléziai festők is piros arc- és testkontúrokkal dolgoztak, míg például a raymundsreatiak (Bajor-erdő) kizárólag csak feketét használtak. 27 Egy-egy kép eredetét illetően döntő lehet a kontúrszín is. Ugyancsak a származásra utalhat, hogy az augsburgi iskolával szemben — Fahringer szerint — a sandliaknál nincsenek tónuskülönbségek. 28 Varga Zsuzsanna úgy véli, hogy a „sandlbildek" a téma megjelenítésének képi eszközeiben, az augsburgi céhes eredetű képektől semmiben sem különböznek. E szerint a képek tónusosak. Kétségtelenül megfigyelhető némi törekvés a színárnyalatok érzékeltetésére különösen a ruha-, ill, drapériaredőzetek megfestésében. Az augsburgi valóban fejlett tónustechnikával, úgy véljük, mégsem azonosíthatók e szerény képtechnikai törekvések. Régebben minta helyett rézkarcokat vagy litográfiát fektettek az üveglap alá. A szenteket néha összekombinálták, egy képen közülük többet is megjelenítve a paraszti igényeknek megfelelően. A nyugat-magyaroszági anyagból is ismerünk erre a montázstechnikára példát. 30 A sorozatgyártás ellenére a képek egyediek, hiszen az apró másolási hibák, sőt, néha a sablontól való eltérés miatt is minden kép más és más. Az 1860-as évektől a modernebb technikai eljárások kiszorítják a népies 26 KNAIPP Friedrich: Die bäuerlichen Hinterglasbilder .. .i. m. 226. p. A képek fedőlapja alól előkerült számlák arról tudósítanak, hogy a házaló kereskedők számára 100 képet 10—12 aranyforintért adtak át a festők. Egyenkénti eladás esetén 12—24 krajcárba került 1—1 kép nagyságtól függően. A teljes haszon nem illette meg a mestert, hiszen például az ausergefildi (Cseh-erdő) Verderter mesternél is négy parasztfestő dolgozott. Ebből ketten vázlatfestők voltak, 1—1 ember pedig színfestéssel és keret-, illetve hátlap készítéssel foglalatoskodott. A színfestők többnyire asszonyok voltak. Ez a munkamegosztás jobbára családi keretekben ugyan, de elterjedt volt. (FAHRINGER, Fritz i. m. 106. p.) -''KNAIPP, Friedrich: Die bäuerlichen Hinterglasbilder... i. m. 23—24. p. 28 FAHRINGER Fritz i. m. 102. p. 29 Figyelemre méltó, hogy Csatkai is tónustalanságról beszél a „sandbildek" kapcsán, (CSATKAI Endre i. m. 91. p.). Akárcsak Sandl kiváló ismerője FAHRINGER említett munkájában. VARGA Zsuzsanna (képek és szobrok, i. m. 10. p.) szerint „Sandl és Bûchers üvegképei a technika szempontjából semmiben sem különböznek a céhes eredetű produktumoktól. Ezek kiindulópontja Augsburg. Legfőbb jellegzetességük, hogy festésmódjukban sohasem nélkülözik a korabeli festészet rafinált megoldásait (erős plaszticitás, színátmenet, tónusozás) . A magyarországi „sandbildek" (ideértve a buchersi képeket is), túlnyomó része Nyugat-Magyarországon található. Az anyag ismeretében leszögezhetjük, hogy a témamegjelenítés képi eszközei (szín, tónus, forma) gyökeresen mások, mint amilyeneket a céhes eredetű (Augsburg, Murnau, Óberanmergau) üvegképeken megfigyelhetünk. Eltérés van a kontúrszínek (vö. KNAIPP, Friedrich: Die Bäuerlichen Hinterglasbilder ... i. m. 23—24. p.) a szín ós tónushasználat tekintetében egyaránt (vö. FAHRINGER, Fritz i. m. 114. p.). A fenti okok miatt pl. az észak-, s részben a dél-tiroli képek az augsburgi iskolához sorolandók, s csekély valószínűséggel származnak a hutás központokból (vö. FAHRINGER, Fritz, i. m. 114. p.). ;iU Egy képen festették meg például a házi szenteket, felettük a szentháromsággal. A képanyag témakörök szerinti vizsgálatát ld. a továbbiakban.
