Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Pintér István: Népies üvegképek Nyugat-Magyarországon
„meg lehetősek", 1 forint 30 krajcártól egészen 5 forint 30 krajcárig . terjedően, 15 • " • ••: : ,': • .-: " *> A kutatás másik problémája; hogy az egykori tulajdonosok, s ä"múzeumi leírókartonok nagyon kevés információval szolgálnak. Töbnyire ezt' olvashatjuk: örökség, készítő, kora ismeretlen, a szoba falán volt". A szerény hazai eredmények mellett szerencsére a külföldi, esetünkben főként az osztrák kutatásokra is támaszkodhatunk. A vizsgált anyag szinte kizárólag osztrák és cseh központokból származtatható, ennek következtében a kutatási gondok közösek. A határon túli eredmények szinte közvetlenül beépíthetők vizsgálatunkba, mivel a kutatás tárgya azonos. Nemcsak a képek és származási helyük, a festőközpontok vizsgálata áll az osztrák kutatás előterében, 16 hanem a számszerűleg is jelentősebb képanyag ismeretében a rendszerezés, tipizálás kérdése is. Friedrich Knaippnak már az ismertetett történeti—földrajzi típusok nagy hányada kidolgozásában is jelentős szerepe volt. Az ő nevéhez fűződik a technikai típusok rendszerezése is. E típusokat a képkészítés különböző eljárási módjai alapján különítette el. Nyugat-magyarországi képanyagunk darabjai, az említett Oswald-féle képek kivételével, egytől-egyig besorolhatók mind a történeti—földrajzi típusok, mind pedig a technikai típusok valamelyikébe. Oswald képeit külön típusba soroljuk. Knaipp kettős tipizálási rendszerén túl szükség van még egy megszorító vizsgálati rendszerre, hiszen egy hutás központhoz köthető szentháromságot nem vizsgálhatunk egy helyen az ugyancsak hutás eredetű, szintén Farbbild Szt. Vendel képpel. Míg az előző a vallási szimbolitika körébe tartozik, addig az utóbbi a házi szentek egyike. A Knaipp által kidolgozott és a szakirodalom által elfogadott kettős vizsgálati típusrendszer továbbfejlesztéseként a képeket témakörök szerint is vizsgálhatjuk, rendszerezhetjük. Egy-egy témakör azonos tárgyú képeinek esetében a téma megjelenítésének képi eszközei (szín, tónus, forma) további vizsgálódásra nyújtanak módot. Mindezek után a kutatás az 15 A Zala vármegyei Vashegyen (ma Vonyarcvashegy) 1831-ben egy öregasszony szobájában hat különböző üvegkép volt a falon. (Jobbágy hagyatéki leltárak és becsük a keszthelyi Festetics uradalomból 1785—1847. Közli HOFER Tamás Agrártörténeti Szemle 1957. (255—327. p.) Az ugyancsak zalai Egregy faluban öt kisebb üvegképet említ Bontó Pálné Tik örzse hagyatéka. (Ld. uo.) A közeli Reziben 1824-ben az egyik elhalálozott szobájának falán négy „üveges kép" volt. (Ld. uo.) Kultsár András zalaszántói féltelkes jobbágy hagyatéka három darab üvegképet említ. (Ld. uo.) Csatkai tudósít róla, hogy míg Veszprém megyében ritkaság számba megy az üvegkép, addig a Sopron megyei Homok községben 1827-ben Német Imre hagyatékában hét darab tükrös képet és négy darab üvegképet tüntetnek fel. A feljegyzés szerint a tükrös képek értéke több mint kétszerese volt a hinterglasképeknek. (Vö.: CSATKAI Endre: i. m. 90. p.) 1H Különösen nagy jelentőségű számunkra a sandli festöközpontról írt, azzal kapcsolatos tanulmányok, hiszen vizsgált anyagunk nagy része sandli muka. A sandli központ kialakulásáról, festési technikájáról: BUCHNER, Heinrich i. m. 24. p.. 27—28. p. Ugyancsak Sandlról és a rokon központokról KNAIPP Friedrich: Die bäuerlichen Hinterglasbilder im oberösterreichschen Imviertel. Ober österreische Heimatblätter VII. 18—32. p. Átfogó tanulmánnyal FAHRINGER, Fritz: So entstanden die Sandlbildet. Ein Beitrag, zur Geschichte der Hinterglasmalerei im oberösterreichischen Mühlwiertel. (Ost. Zeitschrift für Volkskunde. Bd. 58. * 3—4. füzet.) 97—137. p.
