Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Pintér István: Népies üvegképek Nyugat-Magyarországon

csolódó festőközpontok termékei jelentik. A fejlett cseh üvegipar fellegvárában, a Cseh-erdő vidékén és Szilézia üveghutái körül alakult ki a népi ízlésnek megfelelően, önálló üveghátlap — festés. A hutás díszítőműfajok nyomán kialakuló új festőipari ág termékei jó ideig még magukon hordták a hutás üvegipar tulajdonjegyeit. Kezdetben még az üveget is megmunkálták, előfordult az is, hogy foncsorozták. A XIX. század első felétől vált általánossá a víz-, ill. olajfestékekkel való egyedüli ábrázolás, mint alapvető technikai elv. A „hutás" típusú képek korai darabjai között olyanokat is találunk, amelyeknek tükörkép gyanánt korommal feketített hátterük van. Ezek az ún. „koromképek" (Russbildek), amelyek feltehetően a tükörkészítés olcsóbb, népies technológiájának emlékei.

10 Megállapíthatjuk, hogy a hutás üvegiparhoz kapcsolódó üvegképek már kifejezetten a népi szükségletek kielégítésére készültek. E képektől a fejlődés útja a háziipari előállításhoz vezet. A XVIII. század végén és a XIX. század elején olyan híres népi üvegfestő központok jöttek létre, mint Bûchers (ma Pohori. Csehszlovákia) és Sandl. E központok nemcsak szűkebb környezetüket — Csehországot, Felső-Sziléziát — látták el termékeikkel, hanem Ausztria és Nyugat-Magyarország nagy területeit is. Képeik Magyarország keleti részein is fellelhetők. A nyugat-magyarországi anyag többségét adó „Sandlbildek" készítéséről, elterjedéséről a későbbiekben részletesen szólunk. A soproni Liszt Ferenc Múzeumban egyéb üvegképek mellett olyan darabokat is talált a kutató, amelyek az előzőektől eltérő típust képviselnek. Ezek arannyal kalligrafált, festett hátterű, részint feliratos emléklapok, részint az utolsó vacsorát ábrázoló aranygrafikus üvegképek ezek. A múzeum e becses darabjai még nem kifejezetten a parasztság számára készültek, inkább a protestáns lakáskultúrában fellelhető ékes feliratú emléklapokkal rokoníthatók. Ferdinánd Oswaldnak. a pozsonyi néma festőnek tulajdonítható munkák a hazai üvegfestés korai, XVIII. századi képviselői. A felső-ausztriai Mühlviertel és a Cseh-erdő központjainak a Kárpát-medencébe áramló jelentős kivitelét a megnövekedett igények ellátására a múlt század közepén létesült ún. „másodlagos központok" egészítették ki. A Felvidéken,

11 a Zselicségben,

12 Krajnában (ma Szlovénia) az üvegképek helyi utánVö. A tükör-üvegképek (Spiegelbild) és a koromképek (Russbild) előállítása különös specialitása volt a buchersi, illetve cseh-erdei-iskolának. Erről és az előállítás módjáról ld. BUCHNER, Heinrich: Hinterglasmalerei in der Böhmerwaldlandschaft und in Südbayern. Beitrage zur Geschichte einer alten Hauskunst. (München. 1936.) 11

A történeti Magyarországon adataink szerint négy területen foglalkoztak üvegfestéssel. Az erdélyi román és a délvidéki (ma Vajdaság, Jugoszlávia) szerb pravoszláv üvegképfestéssel ehelyütt nem foglalkozunk. Harmadik terület, ahol számottevő üvegfestészet alakult ki a Felvidék, a mai Szlovákia területe. A szlovákiai népies üvegfestészet három területi csoportra osztható, nyugat-, közép- és kelet-szlovákiaira. E terület üvegfestészetéről ld.: PlSUTOVÁ. Irena: L'udové mal'by na skle. Národoposné zbierky Slovenského Národného Muzea. (Ethnografického Űstava v Martine a Muzei na Slovensku, zväzok VI. Martin, 1969.) 12 Magyarország negyedik üvegiéstő központja a Zselicségben volt, amennyiben Arató Mátyás feltételezését valószínűnek tekinthetjük. A zselicségi másodlagos központ léte azonban kétséges, hiszen az üveghuták viszonylagos közelsége nem eredményezte mindenütt az üvegfestés kialakulását.