Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Pintér István: Népies üvegképek Nyugat-Magyarországon

A külföldi szakirodalomhoz képest

7 e néhány hazai tanulmány bizony szerény eredmény, de kezdetnek bíztató lehet. Jelen munka célja, hogy áttekintést nyújtson a népies üvegképek kutatásának helyzetéről, valamint ezt követően — a teljesség igénye nélkül — a nyugat-magyarországi anyagról. A népies üvegképek történeti—földrajzi típusainak kialakulása Az üveghátlap-festés története az antik világba nyúlik vissza. Már a rómaiak festettek üvegedényeket a belső oldalukon, hogy a be nem égetett színeket jobban védjék. „Antiochiai és bizánci technikákat közvetítő festőkönyvek, receptek által a középkorban szárnyasoltárokon, ereklyetartókon díszítő betétként élt az üveg hátulról való festésének technikája. Mint önálló szentképnek már a XV. század végén feltűnnek emlékei Itáliában és Németországban egyaránt. A XVI. században Velencében és Muránóban már manufakturális keretek között mint népszerű műalkotások tömeges reprodukcióit készítik az üveg szentképeket"

8 A kibontakozó ellenreformáció nagy lökést adott ezen olcsó, de vallási szempontból fontos termékeket előállító műhelyek fejlődésének. A XVIII. századi Augsburgban már céhes keretek között elégítették ki az üvegképek iránti megnőtt igényeket. A helybéli asztalos mesterek világhírű díszszekrényeiket már egy évszázaddal korábban is festett üveglapocskákkal díszítették. A XVIII. század második felében a számtalan vallásos témájú képzőművészeti műfaj közül kiemelkedő üvegképfestészet (Hinterglasmalerei) önálló életre kel. Az üveghátlapfestés történeti útja innen Bajorországba vezet, ahol az elhalóban levő augsburgi üvegképfestés új erőt és tartalmat nyer. Murnau és Oberammergau központtal megkezdődik az augsburgi képek utánzása, az üvegképfestés megindul a népiessé válás útján. A bajorországi hinterglasképeknek ez idő tájt készült darabjai a népies üvegképek első történeti—földrajzi típusába tartoznak.

!) Ezek a képek még magukon viselik a XVIII. század stílusfestészetének jegyeit. A sziléziai szentképfestés a helyi üveghuták révén jött létre, s nagyon korán jelentkeztek az elnépiesedés vonásai. A XVIII. századvégi képeken azonban még sok rokon vonás fedezhető fel a bajorországi festőkézműipari termékekkel. E képek átmenetet képviselnek az első típus és a második, az ún. „hutás" típusbeli képek között. A népies üvegképek második történeti—földrajzi típusát a hutákhoz kap; Az üvegképekkel, illetve az üvegképfestészettel foglalkozó külföldi szakirodalom válogatott összeállítását ld. CS. TÁBORI Hajnalka: i. m. 399—400. p.; DANCU, Juliana-Dancu, Dumitru: Hinterglasmalerei in Rumänien. (Bukarest 1982.); RITZ GIZLIND, M.: Hinterglasmalerei. (München, 1972.); SCHMIDT, Leopold: Hinterglas, Zeugnisse einer alten Hauskunst. (Salzburg, 1972.) 8 VARGA Zsuzsanna i. m. 9. p. ,J

Az üvegképfestészet történeti—földrajzi típusait Friedrich Knaipp dolgozta ki ld. Friedrich KNAIPP: Die bäuerlichen Hinterglasbilder von Sandl, Buchers und Ungebung. Oberösterreichische Heimatblätter II. 1948. 214—226. p.; UÖ.: Volkstümliche Hinterglasbilder des 18. und 19. Jahrhunderts, österreichische Volkskundeatlas, 1959. 1. Leiferung und Kommentar.