Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Németh József: Horváth Ádám költői indulása
A rímelés öncélúsága több versében is visszaüt. De, mit töröm fejemet? kezdetű énekét Horváth János is méltán dicsérte, mivel néhány spontán fordulattal fejezi ki a pillanat lírai szeszélyét. 30 A sűrű belső rím azonban szószaporítóvá teszi, ami miatt a líraiság sem tud igazán érvényesülni: De mit töröm fejemet? hiszen nem csak engemeí érdekeinek A gond s a sok bajok is, ily szomorún mások is énekelnek, Alig vagyon, ki oly nagyon örülhessem. Hogy néha ne keseregne keservesen. Hogy Horváth nem igazán lírai alkat, hanem nagyon gyakran tudatosan, néha a mondandó és a hangulat rovására kísérletező verselő, arra jó példa az Ötödfélszáz énekek 68. darabjaként közzétett: A szerelem geneológiája. Először a magyar Múzsában jelent meg Castis omnia casta-Farsang — A tanulatlan szerelem-ária címmel, 6 soros strófákban. A Holmi II-ben A szerelem kezdete és nevelkedése cím alatt olvashatjuk. A Magyar Arionban a strófák ötsorosak, az Ötödfélszáz énekekben négyesek. Rokokós, játékos írás, első megjelenésekor 4+4+10+6+10 szótagos sorokkal, a a b c c b rímeléssel. (Később a rövid sorokat egybeírta.) Oh gyenge szív, Kivel ha vív, Egyszerre rabul ejt Kupidó, Ha önként éleszti Tüzét és elveszti Életét is egy kegyetlenért Dido. Húsz srófán keresztül — kissé hosszadalmasan — a szerelmi érzés feltámadását, kibontakozását mondja el, az ártatlan érzéstől eljutva addig, amíg: Óhajt együtt lenni S már bátrabban menni Mervén, a lineán beljebb is lép. Az ötödfélszáz énekekben a szerző 19 jegyzettel kísérte, részletesen indokolva helyesírási, prozódiai megoldásait. Számunkra leginkább tanulságos a versmértékhez fűzött megjegyzése: „Ez a nóta és mérték idegen: ilyenforma hehengető ugrásokkal lehet hallani némely német énekeket más áriákra, de a fül bíró nem tud reá kedvező ítéletet hozni. Mely alkalmatos a magyar nyelv az ilyenekre is, és pedig igen nehéz kadenciázású kurta sorokban, példa reá ezen énekekben egynéhány vers (kivált a 3-dik), és éppen azért van írva, mert egyébbaránt szerelmes énekeknek nem elég meleg. 31 Nemcsak az újabb, idegen minták nyújtotta lehetőségeket használja fel, hanem a régi magyar irodalom fogásait is: van verse, melyben a strófák kezdőbetűjéből összeolvasható a szerző neve. 30 HORVÁTH János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. (2. kiadás, Bp., 1978.) 86. p. 31 Ötödfélszáz énekek ... (Bp., 1953.) 779. p.
