Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Németh József: Horváth Ádám költői indulása
A költészet lehetőségeit kutatta, saját képességeit tette próbára akkor is, amikor kísérletet tett a pásztori költészettel. Kazinczytól megkapta Gellert pásztorjátékának Szentjóbi-Szabó által készített fordítását, ennek végére írt Horváth egy éneket: A Szerelem]'éltő Füllst. A strófák végén háromszor visszatérő mi gondja? mondatocska szinte echo-szerűen hat. A rokokó szellem könnyed gráciája azonban idegen maradt a számára. A sok gonddal küzdő bérlő esetlenül, Pontyiként csetlik-botlik e stílus szépen nyírott kertjében. Aki maga kénytelen bajlódni szántódi kanászának elszámoltatásával, az nehezen rímeli meg Melites búcsúzását. így aztán csak egykét alkalommal merészkedett Fillis, Mirtill és Kloe ligetébe. Közelebb állt egyéniségéhez a szentimentalizmus. A róla kialakult, elterjedt képre gondolva ez az állítás furcsának tűnhet; a kurucos, fékezhetetlen, szüntelenül daloló, táncoló költőt nehéz elképzelnünk „érzékeny versek" írása közben. Pedig több okkal is magyarázhatjuk Horváth vonzódását az ekkoriban divatossá váló érzésvilághoz, stílushoz. Szauder József írta a magyar szentimentalizmus problémáit elemezve, hogy nálunk sajátos körülmények között jelentkezett, amikor a feudális nemesi élettartalom és szemlélet valami eleven, ingerlő, önmagára módosítólag visszaható kapcsolatba kerül a polgári tartalmakkal, tendenciákkal. 32 Horváthra a kettősség különösen jellemző: már-már polgári foglalkozása, feudális-nemesi környezete, életének kiegyensúlyozatlansága, boldogtalan házasságai önmagában is fogékonnyá tehették a szentimentális hangulatokra. Divat is volt az érzékenykedés, a búsongás — nem sokkal vagyunk még a Werther után, pár évvel a Fanni előtt. Közvetlen mintát, ösztönzést is jelenthetett számára Ányos Pál. Nem lehet véletlen, hogy Horváth első verseskötetének élére éppen az ő emlékét idéző ciklust helyezte, benne a halálra készülő poéta néhány sorával. A magyar szentimentális költészet első jelentős képviselőjével épp olyan helyzetben találkozott, amikor a szomorúságot, a búsongást a halál közelsége hitelesítette. 33 Az Ányos emlékének szentelt vers címe még a barokk hagyományokat követi: „Igaz barát. Aki a boldog emlékezetű páter Ányos Pált, mint életében kedves barátját, az ide Íratott első elégiában, kínos beteg voltáért siratja a régi poéták költeményei szerént: a másodikban keresztény módon paposán bátorítja: a harmadikban pedig meghalt kedves emberét kesergi, és holta után almában beszélgetvén vele, elbúcsúzik tőle." Részletei azonban már mind a barokktól, mind a keresztyén gondolatoktól eltávolodva Ányos, Dayka művek is lehetnének: Könnyeztem kínomat, amíg könnyezhettem, De már könnyeimet mind kimerítettem, Már nem sírhatok, úgy elkeseredtem, Parnasszus szüzei, sírjatok helyettem. 32 SZAUDER József: Az estve és az álom (Bp., 1970.) 74. p. 33 Horváth a már súlyosan beteg Ányos Pállal Veszprémben ismerkedett meg. 1784. nyarán.
