Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Németh József: Horváth Ádám költői indulása

Horváth Ádám költői indulásának évtizedében nemcsak a politikai változások gyorsultak fel, nemcsak az irodalom társadalmi szerepe módosult, hanem gyors ütemben változott a költői mesterség, alakult a stílus, új műfajok, addig alig ismert formai megoldások váltak mindennapivá. A hagyományos elemek egy része is új szereppel gazdagodott. „Felvilágosodás kori irodalmunkban új utakon indult el a magyar verselés is. A korábbi, énekversekben gyökerező formák háttérbe szorultak, illetve a kibontakozó új irodalom alá süllyedtek .. ,"

22 A hagyományos formák közt a legnagyobb hatású újítás — a négyes rím párosra cserélése — csekélynek tűnik ugyan, mégis a versformáról való gondolkodás lényegét érintette. Kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy a gondolat szabadabb legyen a forma esetleges nyűgétől.

2:1 Horváth első köteteiben is még a négyesrímű tizenkettes a gyakoribb forma, 32 alkalommal használja, a következő Holmiban már csak négyszer, az utolsóban 6 alkalommal fedezhetjük fel. Kedvelte a tizenöt szótagú sorokat is, amely forma Faludi nyolcasából és heteséből alakult, talán az ő gyakorlatában levetve a keresztrímet. A kortársak is neki tulajdonították ezt az átalakítást: „Tizenöt szótagú verseket, amennyire tudom, először Faludi Ferenc, s azután Horváth Ádám készített" — írta Sándor István.

2

'

1 Alaptalanul hányták szemére, hogy csak egy-két formát alkalmaz. Földinek sem volt igaza, amikor Kazinczynak azt írta hajdani iskolatársáról: „Ő csak Írogatja a maga mérték nélkül való trochausait a Magyar Múzsába. Bár csak nem mindig azon egy bakot nyúzna már ! . . . Ne mindig azon egy vers nemét nyaggatná."

25 Horváthot mindvégig foglalkoztatta a dal, az énekelt vers, vele együtt a verstan elmélete. Nézeteiben szokatlanul nagy szerepet tulajdonít a zenének. A Magyar Múzsában 1787-ben közzétett értekezésében meg is fogalmazza, hogy a vers az éneklésből ered. Ügy véli, hogy a sorokat lezáró egyforma szabású, végső hangokra megtetszett az embereknek egyforma végződésű szavakat is énekelni: a zenei rím kívánta a szórímet. Kiemeli, hogy a vers szótagjainak a zene „gördületéhez" kell alkalmazkodnia. Azt tanácsolta, hogy a lírában műveljük a modern mértékes versformát, de mivel a lírai művek énekelni valók, az illető dallam hosszú és rövid hangjegyeihez kell alkalmazni a szótagokat. Verstani nézeteinek, vitáinak elemzése túlnőne a dolgozat keretein. Jó összefoglalását adja Orosz László: A magyar verstani eszmélkedés kezdetei című művében.

26 Horváth verselési gyakorlata azonban meglehetősen bonyolult. Egész költői működése és verstani elmélkedése is a magyaros formák védelmében cseng ki. Az énekformában a mérték és a pozíciós hangok szerepének összehozása jelenti a fő problémát. Annak eldöntése sem egyszerű, hogy 22 OROSZ László: A magyar verstani eszméikedés kezdetei. (Bp., 1980.) 5. p. 23

1. m. 33. p. 2i Idézi: HORVÁTH János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. (2. kiadás, Bp., 1978.) 30—31. p. 25

Kaz. lev. I. 306. p. : 6 Főleg 34—35 és 57—62. p. Itt csak jelezzük, hogy Horváth verselési gyakorlatának vizsgálata külön tanulmányba kívánkozik.