Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Németh József: Horváth Ádám költői indulása
jait szenvedő Ányos Pállal.*' A Veszprémbe húzódó pálos atya ekkor már tekintélyes, elismert költő, a kor fontosabb íróival tartott kapcsolatot, a fiatal tollforgató mérnök szemében a magyar irodalmat képviselte. Versei más hangot ütöttek meg, más mértéket is jelentettek, mint amit Debrecenben vagy Pápán, a diákszobában vagy a nemesi udvarházakban megszokhatott. Kovács Ferenc asztala mellett a házigazda mívesebb, rokokós verseibe olvashatott bele. 10 Ekkoriban ismerkedett meg Győr fejlettebb irodalmi életével is. 11 Itt azt tapasztalhatta, hogy az irodalom és a nyelv nem pusztán szórakoztatás, nem is társasági kellék, hanem mind szélesebb közönséget érintő közügy. II. József rendeletei először helyezték a politikai és társadalmi élet figyelmének középpontjába a magyar nyelvet, s Bessenyei elméleti fejtegetéseit a napi politika síkjára terelték át. Több ezer embernél: tanároknál, tisztviselőknél a nyelvrendelet a napi megélhetés elvesztésének rémét is feltámasztotta. Félő volt, ha pár éven belül nem tanulnak meg németül, saját hazájukban elveszthetik hivatalukat, katedrájukat. Ugyanakkor új nyomdák nyíltak meg, magyar nyelvű újságokra, majd folyóiratokra lehetett előfizetni. A megenyhített cenzúra már jóval kevesebb új vagy újnak tűnő gondolatot kényszerített kéziratban maradni. Eddig a magyar irodalom megjelenési formája a kéziratos másolat, vagy a könyv volt. Ekkoriban kap nagyobb szerepet az időszaki sajtó. Lényeges műveket előbb az újságok közölnek, s hasonló gondolkodású emberek kis csoportja tömörül egy-egy lap köré. A folyóirat szerepét növeli, hogy sokkal mozgékonyabb, elevenebb irodalmi életet teremthet, mint a könyv. A költészet valóban közügy lesz. Papok haragszanak meg egymásra, szíves barátságok szakadnak meg, heves rágalmakat szállít a posta pusztán azért, mert a vitapartnerek eltérően vélekednek a literaturáról. Érvek csatáznak a korábban ismeretlen témákról : mikor hosszú egy szótag, az eredeti mű, vagy a fordítás a hasznosabb, szabad-e nyilvánosan is megbírálni egy verset. Kétszáz évvel előbb voltak hasonlóan szenvedélyes disputák. Akkor a túlvilágról, az örök üdvösségről folyt a polémia a különböző vallások papjai közt, most ritmusról és kádenciáról csapnak össze az indulatok — sokszor egy szerzeten belül. így Horváth költői indulása egybeesik a magyar költészet történetének egy jelentős fordulópontjával. Nem véletlen, hogy e korszak részletesebb vizsgálata az elmúlt évtizedekben újra előtérbe került. Nemcsak a fentebb jelzett, könnyen érzékelhető változások miatt. Azért is, mert irodalmunk bonyolultabbá, irányzatai gazdagabbakká, egésze nehezebben áttekinthetővé vált. A változások mélyén arról van szó, hogy — Julow Viktor mondatait kölcsönözve — „a magyar irodalom ... az 1772-es nagy felocsudás után évszázados lemaradást dolgoz le fél évszázad alatt, részben a nyugati minták (stílusa Ányos legteljesebb életrajza, benne Horváth Ádámmal való kapcsolata is: CSÁSZÁR Elemér: Ányos Pál (1756—1784. /Bp., 1912.) költészetének korszerű összefoglalása: BÓKA László: Ányos Pál emlékezete. Válogatott tanulmányok (Bp.. 1966.) 367—397. p. 10 Kovács Ferencről: CSÁSZÁR Elemér: Kovács Ferenc irodalmi hagyatéka (Itk., 1918.) 208—223, 299—315, 423—426. p. A magyar verstanról Horváthnak írt levele: Figyelő, IV. 64—74. p. 11 JENÉI Ferenc: Irodalmi élet Győrött a 18. század végén. (Bp., 1934.) Klny.
