Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Németh József: Horváth Ádám költői indulása
A pályája elején álló Horváth itt még az asztal végre szorul, de vigaszul ő is mitológiai' személlyé avanzsál : Hely az alvégen nekem is adatott, Mert ez Orpheus is elő szólítatott, Hogy mindennel szemközt üljek, meghagyatott, S énvelem Jupiter nótákat fúvatott. (Szentgáli vendégség) Ebben az ízléskörben vers készült arról, hogy Szily alispán fürdőkabinja elsüllyedt. A tulajdonost talán vigasztalta, hogy az elpusztult deszkaépítmény az Achilles kápolnája nevet kapta. A kor etikettje nem bocsátotta volna szalonképes írásba annak történetét, hogy Füreden három ifjú ember is le akarta fektetni a grófnő komornáját. Szívesen olvasott azonban arról, hogy „Diána arany lábú dámvadját három vadász kergette, de mindenik elszalasztottá, s egyikük dárdája sem jutott célba." Horváth versben köszöntötte Teleki főispánságát, a viharos Balatonból ruhátlanul megmenekült Hompesch bárót, az elmaradt üstököst. Érdektelen, legtöbbször unalmas, „irodalom alatti" alkotások ezek. Részletesebb vizsgálatot nem is érdemel e témakör. Jellemzésül álljon itt néhány — korábban nem említett — verscím: Háláddatlan ember, Ének a barátságról, Balatoni hideg jeredő, Jó nap mondás szomszéd plébánoshoz, Téli mennydörgés, Lakodalmi tréfás vers, Tréfás izenet Imre napra stb. A fenti verseket ihlető esemény, a címül választott tétel nem vezet el valamely eszme szélesebb körű, elmélyültebb kifejtéséhez. A gondolatok általában megrekednek a közhelyek, az általánosságok szintjén. Szerepüket betöltötték akkor, amikor a szerző felolvasta, a címzett kézhezkapta őket. Nagyobb részük abba a kései manierista-barokk mesterkedő költészetbe tartozik, melynek szabályait a kor verselői Losontzi István tankönyvéből merítették, 7 s melynek legismertebb művelői Gyöngyössi János, Mátyási József, Édes Gergely és társai. Bán Imre szemléletesen jellemzi ezt a poétái gyakorlatot. 8 A szembetűnő különbség mindössze annyi, hogy Horváth kevesebb műfajjal próbálkozik, nem „írja végig" (Bán Imre kifejezése) azt a műfaj jegyzéket, melyet Losontzi poétikájában közöl. A Holmi I. darabjainak zöme, főleg az 1784 előttiek, alig különbözik az említett költők verseitől. Horváth később sem tud teljesen elszakadni ettől az ízlésvilágtól, de 1784—1795 között ilyen jellegű verseit háttérbe szorítják a témában — és legtöbbször formában is — korszerűbb alkotások. 3. Mintha 1784—85 táján a füredi földmérő számára kezdene megváltozni a versírás funkciója. Sem pontos dátumhoz, sem meghatározott eseményhez nem köthető a fordulat, inkább lassú, több éves folyamatra gyanakodhatunk. 1784 végén bensőségesebb kapcsolatba került a nagybeteg, utolsó hónap7 Ismerteti: BÁN Imre: Losontzi István poétikája és a kései magyar barokk költészet. (In: Eszmék és stílusok, Bp., 1976.) 215—228. p. 8 I. m. 225—6. p.
