Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész
helyettese, a substitutus vicecomes. A szolgabírák közigazgatási tevékenységük mellett az igazságszolgáltatásban is döntő szerepet játszottak. A 16—17. századi statútumok megkövetelték, hogy valamennyien részt vegyenek a sedrián, később már 2—3 szolgabíró jelenlétével is megelégedtek. A bíráskodásban résztvevő tisztviselők fizetésüket a végzett percselekmények után járó taksákkal, napidíjjal, a bírságok és perköltségek rájuk eső hányadával egészítették ki. A vizsgált időszakban az igazságszolgáltatásban működőknek nem volt szükségük elméleti és gyakorlati tudásuk igazolására. Az 1723: 30 tc. megkívánta ugyan a „juris patrii exactam notitiam", de ennek igazolását nem kötötte vizsgához. 43 Zala 1712. március 7-én elrendelte néhány esküdtnek hivatalából való eltávolítását, latin tudásuk hiánya miatt. Ugyanezt öt évvel később, 1717. február 17-én megismételte azzal, hogy a nem nemesek és a hivatásuk gyakorlására alkalmatlanok hagyják el állásukat. Ez egyrészt mutatja az előző rendelkezés hatástalanságát, másrészt állandósult igényt fejez ki az esküdti kar színvonalának emelésére. A nem nemesek kizárására való törekvés, éppen úgy, mint birtokképtelenségük megállapítása és egyéb jogaik megnyirbálása (lsd. agilisek helyzete) a konszolidálódó 18. század egyik tipikus törekvése volt a különböző társadalmi osztályok és rétegek közötti erőteljesebb határvonalak meghúzására, mivel ezek már a meglévő határok a 16—17. század zűrzavarában rugalmasabbá, átléphetővé váltak. A társadalmi megmerevedést jelzik a nemtelenek birtoklási képtelenségére alapított perek és az agilisek adózósorba süllyesztésére szolgáló törekvések. 44 Nem vehettek részt a sedria tevékenységében azok, akik saját személyükben, hozzátartozójuk, vagy feljebbvalójuk révén érdekeltek voltak. A törvények nem határozták meg a törvényszék tagjainak a számát, a 18—19. században általában 10—12 taggal működtek/' 5 A sedria nem állandó bíróság volt. A 14—15. században gyakrabban, (2 hetenként), a 16. század közepétől ritkábban hívták össze. A 18. század első felében a körülményektől függően 4—6 alkalommal tartottak törvényszéket. Ahogy ez a közgyűlési jegyzőkönyvekből kitűnik, legtöbbször a közgyűlés határozott, hogy mikor és melyik (büntető, polgári, vagy mindkettő) törvényszék üljön össze, de az alispán is kitűzhette a terminust, amelyet legalább 15 nappal előre közölni kellett a bírótársakkal, legtöbbször a szolgabírók és esküdtek útján. Mivel a résztvevők azonosak voltak, általában a megyei kis- és közgyűlések előtt, vagy után tartották a törvényszékeket/ 10 A törvénykezési szünetek (juristitiumok) idején a sedriák működése is szünetelt. Ezeket az 1723: 29. tc. szabályozta. Állandó juristitium volt a karácsony, farsang, húsvét, pünkösd, aratás és szüret ideje. Szünetelt még a bíráskodás az országgyűlés és nemesi felkelések idején, vasárnap és katolikus ünnepeken. Zalában 1717. július 25-én szüreti törvénykezési szünetet rendeltek el október első napjától az utolsóig. A 18. században a sedriák általában 2—4 napig tartottak. Zalában például 1728. február 17-től 19-ig, 1729. február 23-tól 26-ig, 1738. június 28-tól 30-ig. 1733-tól, az állandó megyeháza megépü43 MEZNERICS — 1933. 6. p. 44 SZABÓ: kézirat 45 MEZNERICS — 1933. 20—21. p. 6 Kgyjk. 1731. március 6. P C, 1732. október 23. G. C., 1733. július 13. G. C., 1741. január 13. G. C.
