Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész

lésétől a közgyűlésekhez hasonlóan a törvényszékek színhelyét is Egerszegre tették át. Korábban gyakran hívták össze őket a megye más helységeiben, legtöbbször a pallosjoggal is bíró uradalmak székhelyén, Csáktornyán, Bellatinczon, Lendván, ahol megyei börtön hiányában a rabokat a földesúri börtönben őrizték. A büntető sedria, mint alsófokú bíróság elé a megyében lakó nemesek bűnvádi perei tartoztak, a felségsértés és hűtlenség kivételével. Mágnások ügyeiben ritkán jártak el. Nemteleneknél a megye illetékessége nem volt teljes, nem tartoztak alá a pallosjoggal felruházott uradalmak lakosai. Katonák és egyháziak felett nem bíráskodhatott, az úriszék felett felügyeleti jogot gyakorolt, néha másodfokon bíróságként szerepelt, de 1791-ig csak polgári ügyekben. Néhány szót az úriszékről. A földesúr csak saját jobbágyai és zsellérei ügyében, továbbá a birtokán elkövetett bűnügyekben járhatott el. Önként nemes is alávethette magát ítéletének. Az úriszéken a megye képviseletében egy szolgabíró vett részt esküdtjével. A 19. századtól a büntető úriszéken jelen volt legalább három táblabíró, akiket a földesúr hívott meg. Közülük az egyik elnökölt. Résztvett a társas bíróság munkájában az uradalom több tisztviselője is szavazati joggal. Maga a földesúr, aki legtöbbször mágnás volt, csak ritkán jelent meg személyesen. Az úriszék évente 1—2 alkalommal ült össze, hatáskörét az 1848: 11. tc. szüntette meg. Kisebb kihágási és polgári ügyekben a 18. század folyamán egyre gyakrabban ítélkezett a szolgabíró és az alispán. A hatásköri határt a kiszabandó pénzbüntetés nagysága határozta meg korszakonként és megyénként változóan. A 18. század második felétől a sedria rendszeresen felülvizsgálta a szolgabírók és alispánok által tárgyalt polgári pereket. Különleges, csak Zalában, Vasban és Sopronban ismert bíráskodási forma alakult ki a 18. század első felében. Az úgynevezett vicegerens az alispán helyett, annak megbízottjaként járt el kisebb szabálysértésekben. Hatáskörét statútumok szabályozták. * * * A 18. század első felében megújuló megyei szervezet állandó változásban ugyan, de alapjaiban 1848-ig megmaradt ,,a hatalom gyakorlásának legfontosabb lokális kereteként".'" Néhány kamarai igazgatási feladatot kivéve minden állami feladat megoldásában döntő szerepet játszott, az adó kivetésétől és behajtásától kezdve a törvények és rendeletek betartatásáig, a bíráskodásig. A 18. század végére a megyei ügyintézési rendszer a lakosság számának és helyzetének gyors változása, a feladatok sokasodása miatt már elavulttá vált, nem működött kielégítően. Hátráltatta a gyors lebonyolítást, hogy a járások és községek nem rendelkeztek önálló igazgatással. Szinte minden ügy a megyén, gyakran a közgyűlésen futott keresztül. A szorosan vett hivatali rend és a tisztviselők megfelelő képzettségének hiánya egyre jobban akadályozta az állami feladatok gyors és pontos végrehajtását. Ezt ismerte fel többek között II. József is, amikor a megyerendszer gyökeres átalakítását kívánta. Más 47 HAJDÚ — 1982.