Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész

foghatja és kifoszthatja.

39 1745-ben minden megyei lakos kötelességévé tették a gonosztevők elfogását 12 forint büntetés terhe mellett. Ha ezt nem tudták megtenni, kötelesek voltak róla jelentést tenni a legközelebbi megyei tisztviselőnek, vagy a hajdúknak, hogy elfogják őket/*

0 Statútumok rendelték el az utak és hidak karbantartását, a közmunkákat, tiltották a nemtelenek vadászatát, tűzveszélyes kemencék építését és a dohányzást, a káromkodást, romlott hús árusítását. Járvány idején intézkedéseikkel megakadályozni igyekeztek annak terjedését, szabályozták a gazdák és cselédek viszonyát. Gondoskodtak a kvártélyházak építéséről és karbantartásáról, meghatározták a táblabírók ülésrendjét stb. E rendeletek a mesteremberek árlimitációit kivéve latin nyelvűek. Többségükben az országos törvények és központi rendelkezések pótlását, vagy kiegészítését szolgálták. A század közepére éppen ezek megszaporodása vezetett döntő mértékű csökkenésükhöz. A század végére újra megszaporodtak, az okok elemzése azonban már nem ennek a dolgozatnak a feladata. Országos törvényt erősítettek meg például a nemtelenek vadászatának tiltásakor, amikor a büntetés kiszabásakor is az articulusokra hivatkoztak. Módosították azt az országgyűlési törvénykezési szünet feloldásával. Ez nem állt szemben a törvény szellemével, bár betűjével igen. Valószínűleg az ilyen jellegű elintézetlen ügyek megszaporodása kényszerítette a közgyűlést az intézkedés meghozására. A megyei igazságszolgáltatás A megye bíráskodási és közigazgatási tevékenysége formálisan 1869-től vált el, korábban szorosan összefonódott. Ugyanaz a szervezet, ugyanazok a személyek látták el mindkét feladatot. Ez indokolja, hogy — ha vázlatosan is — foglalkozzunk a megyei igazságszolgáltatás legfontosabb szerveivel, a büntető és polgári törvényszékkel. A bírósági eljárások —, amelyek különbözőek voltak polgári és bünperekben, nemes és nemtelen vádlott esetén —, nem férnek bele a dolgozat kereteibe. A bíráskodás az ,,una eademque nobilitas" szellemében a nemesség egészének privilégiuma volt. Kezdetben a közgyűlés látta el nevükben ezt a feladatot, a századok folyamán azonban már egyre kevésbé volt képes a megszaporodott perek lefolytatására. A közgyűléstől függő, de különálló intézmény alakult ki. A 14—15. század folyamán kivált a generális congregatióból a sedes judiciaria (sedria), azaz a megyei törvényszék, amely a megyei bíráskodás legfontosabb intézménye lett. Emellett polgári ügyekben az idők során egyre bővülő hatáskörrel kialakult az alispáni és szolgabírói ítélőszék. Polgári ügyekben a megye első fokon vagyoni és személyi ügyekben döntött. Előbbiekhez tartoztak a megyén belüli személyek és helységek közötti határperek, adóssági és zálog; kártérítési perek, leánynegyed és osztályperek, jobbágyok visszakövetelése/'

1 A személyi pereket formálisan az 1715: 28. tc. tette át az ítélőmesterektől a megye hatáskörébe, bár az korábban is eljárt 39 Kgyjk. 1717. július 25., 1726. július 30. 40 Kgyjk. 1745. május 31. 41 TORD AY — 1933. 13—14. p.